Ezüstös hold hívott

Meghitt fény- hang invitált engem
éjszaka, ezüstös hold- hívott.
Velem együtt virrasztott a fény
jégcsap csilingelve csacsogott.

Sűrű köd- fátyol hullt alá
fagyott zúzmara- kristály csillog.
Csöppnyi kis veréb sóhajtoz,
dermedt csendben riadtan pislog.

Tenyerembe veszem kicsit,
megmelegítem a reszketőt.
Érzem hogy dobog kis szíve
beviszem, adok rá keszkenőt.

Látom szemében a hálát,
és ahogy kibuggyan egy könnycsepp.
Állunk némán meghitt éjben
békében, hitben, szeretetben.