Útjainkat járjuk, hol napfényben ragyogva, hol göröngyökön bukdácsolva, néha szaladva szép puha fövenyen, árnyas fák között, olykor hegynek fel, nehéz terhet cipelve, körbe tekingetve az ismeretlen tájon, magányos, sokszor sötét éjszakán magunkba roskadva, útjaink nem kitaposottak, mindig járatlan utak, melyen végig megyünk, hisz az életünk az út maga.
Útjaink kezdetét egy felharsanó boldog sírás jelzi, a sors keze mutatja honnan indultunk, de onnan már senki nem tudja, hogy milyen utakon visz tovább.
Számtalan útelágazáson, nehéz kaptatókon, néha, könnyű lejtőn haladhatunk, van, hogy szaladhatunk, de visszafelé rajta már nem járhatunk. Ki előbb, ki utóbb, mindannyian célhoz érünk, bármilyen úton haladtunk..
Útjaink kezdetén reméljük a boldog jövőt, és ujjongunk, hogy még sok út van előttünk, tele vagyunk ifjúi energiával és a szép utak reményével. Napfényes ligeteken át visz az ösvény, és madárdalos reggelekre ébredünk. Hatalmas elánnal, teremtő erővel vágunk neki minden elágazásnak.
Ám ahogy telik az idő, fáradunk, meg-megpihenünk egy csendes tó partján, visszanézünk útjainkra, néha bánkódunk az elkövetett hibák felett, néha elégedetten nyugtázzuk, hogy érdemes volt fáradnunk. Elfogadjuk és beletörődünk a végigjárt utakba és célhoz érünk, egyszer mindannyian az útjaink végére érünk. Ám tetteinket, hibáinkat, választásainkat nem lehet megmagyarázni egy úttal, sem többel, mert minden tett mögött ott az egész ember az összes útjával, az egész életével.
E sok út között azért mindig van egy-egy napfényes, madárdalos, ahol marad mindnyájunknak egy kis időnk a csendes boldogságra.
12 hozzászólás
Kedves Jega!
Bár csak mindenki útja ilyen szép lenne. Ám az utunk során vannak hidak, gátak, meredek lejtők, kő falak, vagy ajtó mely lehet nyitva, vagy éppen zárva, sőt néha evezünk is csónakkal vagy anélkül, lecsaphat a villám, a cél pedig nem mindig ugyanaz… van aki sohasem pihen, az útnak pedig tán sosem lesz vége. A cél pedig nem mindig jó irányba vezet…!!! még annyi mindent tudnék írni… örvény, hullám, szakadék…. vagy csúcs, létra lépcsőfokok, vagy csupán csak egy, vagy két emelet… vagy mondjuk rohanás, száguldás, vagy éppen egy helyben topogás, a terelő utakat már meg sem említem… úgy, hogy nem folytatom.
Ne haragudj, hogy ennyi mindent összehordok, nem bántó szándékból teszem, csupán csak elgondolkodtam, írásod erre késztetett.
szeretettel-ölellek-panka
Kedves Ibolya!
Amíg az ember fiatal, ha szerencséje van rózsaszínnek látja a világot,
pár év múlva ráébred nem rózsaszín habos babos az élet.
Persze vannak dolgok amit elfogadni nem lehet. Beletörődés nem tudom micsoda,
pár év múlva talán vagy évtizedek után.Ez csak az én véleményem.Azért van pár
igazság az írásodban.Szerény véleményem szerint.
Üdvözlettel:Ági
Kedves Panka ez az írásom egy esti blog bejegyzés volt. Azt hiszem célt értem vele, mert gondolatokat ébresztett másban, pl. benned is. Valóban az életünk bizony nem sétagalopp, nagyon kevés embernek van sima útja. Azt azért megfigyeltem, hogy mindenkinek jut hideg is meleg is, ritka az, hogy csak rossz és nehéz élet jusson valakinek. Köszönet az olvasásért. Szeretettel Ibolya
Szia!
Az út hosszú, igen, ebben a korban, mint amiben én vagyok most, vissza tudok tekinteni, miként is jártam idáig. Majd előre nézek, és van még előttem út, szeretnék még tenni, energikusan, hasznosan. Egyszer amikor meg tudok pihenni, megint visszatekintek, és majd akkor a "madárdalos" részét szívembe zárom.
Szeretettel:Marietta
Kedves Ágnes úgy gondolom, hogy nem minden fiatal élete rózsaszín, van akinek korán kijut a rosszból. Így idősen már látom, hogy az öregség sem feltétlenül rossz, mint ahogy azt fiatalon hittem. Ennek a kornak is megvannak az örömei, természetesen , ha van hozzá egészség is. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel Ibolya.
Igen Selanne, csak a szépre, szerencsére a rosszat hamar felejtjük, még ez a szerencse. Szeretettel Ibolya
Kedves Ibolya!
Életútjainkat ha értelmezni próbáljuk, sokszor boldognak, míg máskor szomorúnak érezzük magunkat.Különösen nagy terhet rónak ránk az útelágazások. Ott ugyanis választani kell.Tudjuk-e, tudtuk -e mindíg a jót , a helyeset választani? Mindíg utólag dől el.Ha van időnk a javításra, akkor szerencsések vagyunk. Ha meg nincs akkor majd egy másik körben, – gondolom lesz rá lehetőség.Szép az írásod, jó volt olvasni.Sokféle gondolatot ébresztett bennem.
Szeretettel üdv.Vali
Örülök Vali, hogy az írásom elérte célját, mert gondolat ébresztőnek írtam. Köszönet az olvasásért, és a gondolatokért. Szeretettel Ibolya
Kedves Ibolya!
Szépen megjelenítetted az érzelmeket, és a küzdelmeket, amik végig kísérik egy ember életét! Sokan szeretnének ehhez az úthoz térképet, vagy legalább egy játékszabály leírást… Azonban mindenki maga rajzolja meg a térképét, amin halad, és írja meg a játékszabályokat. Csak egyet ne feledjünk! Az általunk megírt szabály nem másokra vonatkozik, hanem saját magunkra.
Judit
Kedves Ibolya!
Bizony most is a madárdalost keresnénk… 🙂
Jó volt olvasni, hozzám közel áll.
Szeretettel: pipacs
Tőled megszokott, szép írást olvastam, melyet ezúttal a melankólia is átszínesített.
Gratulálok!
Kedves Judit, Pipacs és Irénke köszönöm, hogy olvastok. Szeretettel Ibolya