Elhalt a szerelem, vele a szív is odalett,
Meggémberedik a test, megrogy, összees.
Tátong egy lyuk a mellkas helyén,
Már vér se folyik a száraz sebén.
Végy levegőt, kéri egy hang halkan,
Hörög a torok, s a tüdő mozdulni akar.
Nem! Ne küzdj tovább! Pihenj!
Parancsot ád valaki, kinek jobban hiszel.
S meredten bámul a szem, nem hajlik rá a fedél,
Békesség költözött e hideg rongyba, Beléd.
Majd visszaránt a kéz, melytől ide menekültél,
Rád rótt új súlyokat, s mit eddig cipeltél