-Halló… apa?
-Nem hiszem. Nem ismerős a hangod. Jó számot hívtál?
-Anya telefonjában volt a szám.
-Mondd csak a nevedet.
-Én…vagyok.
-Hmm. A név…igen…stimmel. De édesanyád elhagyott engem, már vagy tizenöt éve. Éppen azért, mert nem volt biztos benne, hogy a születendő gyereknek…neked…én vagyok az apja. A névhez azonban ragaszkodott. Kellett neki a tartásdíj. Nem láttalak még soha, mert a válás után születtél.
-Én sem láttalak még téged. Fénykép sincs itthon rólad. Te soha nem akartad tudni az igazat?
-Valamikor igen! Többször is eszembe jutott, ám drága egy ilyen vizsgálat. Nem volt elég pénzem rá.
-Én tudni szeretném.
-Ha te akarod, akkor lehet, hogy ingyen is megcsinálják a vizsgálatot.
-Meg fogom kérdezni. Ha igen, akkor benne lennél?
-Hmm… Hívj fel, ha tényleg menni fog.
-Halló! Megkérdeztem a rendelőben a gyerekorvost. Nálunk a helyi kórházban megcsinálják, mert már elmúltam tizennégy, és ha én kezdeményezem, nem kerül sokba.
-Mennyi az a nem sok?
-…
-Tényleg nem csillagászati összeg. Nagyon szeretnéd?
-Igen, én ma el is megyek vért adni.
-Én abba a kórházba csak holnap délelőtt tudok elmenni.
-Akkor nem találkozunk, mert nekem iskola.
-Az eredmény amúgy sem lesz készen rögtön. Postán fogják kiküldeni. Címre.
-Akkor majd megtudjuk.
-Igen. Amúgy miből fogod kifizetni a vizsgálatot?
-Összegyűjtöttem a zsebpénzemet.
-Hmm…Te tényleg nagyon szeretnéd megtudni…Azt hiszem…Én is…Megint.
-Halló!
-Igen, itt vagyok.
-Most mi lesz?
-Hmm…Édesanyád mindkettőnket becsapott…rendesen.
-Én nem tudom, ilyenkor mit kell tenni?
-Én sem tudom.
-Találkozhatnánk valahol.
-Jó ötlet.
-Mondjuk, legyen a…előtt.
-Ma délután?
-Ott leszek.
-Hogyan fogjuk ezt helyre hozni…bepótolni…fiam?
-Hmm… Nem tudom…apa.
18 hozzászólás
Kedves arthur…meghatódtam…
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Ajaj…
Valóban, hogyan fogják pótolni az elveszett időt? Jó kérdés, remek írás.
Gratulálok: Colhicum
Köszönöm Colhicum!
Talán van megoldás ilyen helyzetekben. Én remélem:-)
Kedves artur!
Jól összefoglaltad a lényeget ebben a rövidke írásodban, benne van egy egész élet (na meg egy negyed). 🙂
Egy apró megjegyzés: párbeszédeknél a gondolatjel után kellene szóköz (és ha folytatnád, hogy ki szólt, a második gondolatjel elé és mögé szintén kellene szóköz) Ja, és a három pont után is kell szóköz, ha nem írásjel követi, pl. felkiáltójel.
Üdv: Borostyán
A gondolatjeles hibák nálam állandó vendégek. Amikor írok, akkor szétdobálja a Word, ha megteszem. Utána pedig rendre elfelejtem formázni. Azért köszönöm, hogy szóltál.
🙂
Kedves Artur!
Hmm van ilyen. Tetszett! Mi nyolcan vagyunk testvérek de gyaníthatóan nem egy apától… Ez van.
Üdv Panka!
😀 Eszembe juttattad a Nicsak ki beszél?- című filmből az egyik kedvenc jelenetemet. A Travolta által alakított férfi beviszi a munkahelyére a frissen megismert nő gyerekét. Kolléganője kérdezi tőle – A tiéd? Mire a válasz – Igen, csak még nem tudom, hogy ki az anyja.
🙂
Apának és gyermekének egymásra találni sosem késő. Az elveszett időt nem pótolhatják be, de egy meghitt, új kapcsolatot kialakíthatnak.
Rozália
Kedves Rozália!
Pontosan így van. Ez az igazi optimizmus. Azt kell meglátni, hogyan lehet minden helyzetből a legjobbat kihozni.
Üdv.
Szia Artur!
Először egy kicsit furi volt, hogy egyből az apasági tesztről beszélgetnek, aztán végül megértettem ennek az egésznek a lényegét… Már amennyire lehetséges.
Nagyon jó, gratulálok! 🙂
Szia!
Mi a lényeg? Igazából megpróbáltam belesűríteni néhány telefonbeszélgetésbe egy olyan esetet, amikor az ember egyszercsak szembesül azzal, mennyi időt veszthet el, ha nem figyel oda a családjára. Tudod az a szomorú, hogy van ilyen, és még az sem biztos, hogy elvált szülőkről van szó. Az apa, az anya, hirtelen rádöbben, hogy gyermekük felnőtt, és nem emlékeznek a gyerekkorára, mivel nem figyeltek rá kellőképp. Valami ilyesmi. Nem tudom, te mit vettél ki belőle?
Fantasztikus, mennyire jó vagy abban is, ha nem
humorról van szó!
Három rövid telefonbeszélgetés…, egy átvert férfi és
az apukáját mindenáron megismerni akaró kisfiú.
Nagyon megható írás!!
Örömmel olvastalak ismét.
Drága Zsike!
Engem pedig a hozzászólásod hat meg. Köszönöm. Igyekszem nem okozni csalódást, ha benéz hozzám egy-egy olvasó.
:-)))
huuuuuh, ez is nagyon ott van!
egy picike hiányérzet van bennem, de egyelőre nem tudom megmondani miért. persze az is lehet,h. csak fáradt vagyok. újra olvasom frissen is, aztán meglátjuk! 😀
Szia Berill!
Csak bátran! Kíváncsi vagyok, mitől van hiányérzeted? Bírom ám a kemény kritikát, legfeljebb több papírzsepi fogy el, mint szokott.
:-)))
Egy kicsit szaggatott, mint egy túl-modern film felvillanó jelenetei, és emiatt még jobban fáj a válasz: az elszalasztott idő bepótolhatatlan. Na, ez most jó pesszimistán hangzott, de röhögni sem lehet mindig, nemigaz?
Üdvi!
Hanga
Művésznő!
Igen, elszalasztottam, és te jól megérezted.