Lehallgatott telefonbeszélgetések

1.
– Halló, itt Jancsi!
– Itt meg Juliska.
– Csak azért hívtalak, hogy elmondjam, szerintem ezen a hétvégén ne csatangoljunk az erdõben. Már egyáltalán nem izgi a dolog. A mézeskalács-házikó szavatossági ideje rég lejárt, nem ajánlott belõle enni, a vén csajnak pedig nem volt zsozsója, hogy kifizesse a gázszámlát, így már a kemence sem üzemel. Tök uncsi az egész. Inkább dobjunk be néhány sört, és rázzunk egyet a digóban.
– OK, rendicsek, csak elõtte még hívj fel, vagy küldj e-mailt. Az én címem: juliska. hu azanyjat. A te "kukacod"?
– @ ionicã. ro…Tudod, román iskolába jártam… De van magyarigazolványom…

2.
– Halló, itt a nagymama!
– Piroska vagyok. Szólni szeretnék, hogy még nem kaptam meg a munkanélküli segélyt, így ma ne várj ebédet.
– Nem baj, drága unokám, hiszen a vízügyisek amúgy is elterelték a folyót, mert gyûjtõtavat akarnak csinálni. Azóta már a kutakban sincs víz, nincs hová beessen a farkas. De ez még mind semmi. Minap meglátogatott a farkas. Képzeld, azt mondta: ne álmodozzam arról, hogy felfal, mert túl öreg vagyok, és rágós a húsom. Ezt a pimaszságot! Nyomban küldtem egy SMS-t a vadásznak, hogy jöjjön és lõje le a szemtelen ordast. Képzeld, azt írta vissza, hogy nem jöhet, mert vadászati tilalom van. Különben sem ér rá ilyen meseszerû, gyerekes dolgokkal foglalkozni…Szóval nagyon elromlott a helyzet, kár ideverd a lábad. Már a mesék sem olyanok, mint régen. Az ebéd miatt pedig ne aggódj, mert a szociális dolgozó naponta meglátogat, és ebédet is hoz. Ha mégis erre jársz, vigyázz drága, egyetlen unokám! Óvakodj a farkastól!
– Ne izgulj, nagymama, inkább a farkasnak kell tõlem tartania. Ki sem mozdulok a házból gázspray nélkül…

3. – Halló! Hófehérke? Itt Vidor. Nem beszélhetek sokat, mert lemerül a telefonom, s a SIM-kártyámon levõ összeg is lassan még nehézlejben sem lesz kifejezhetõ. Figyuzzál csak: azért hívtalak, hogy elmondjam, mire haza érünk a bányából, finom vacsi várjon ám minket, különben balhézni fogunk. Szaladj el pár üveg borért is, mert buli lesz Aprajafalván… Hogyhogy miért?… Mert baromira szomjasak vagyunk. Aztán nehogy valami savanyú lõrét vegyél, mert beleállítom a csákányomat a fejedbe. Meg vagyok értve, anyukám? Ha nagyon unatkozol, s jót akarsz magadnak mosogass el, mosd ki a ruháinkat és rakj rendet. Különben úgy pofalemezen töröllek, hogy nyomban üvegkoporsóba tesznek… S még valami: a SRI-s haverom most szólt nekem, hogy néhány napja egy fehér Mercédeszes ürge ólálkodik a házunk körül. Valami királyfi,… nem is, drogbáró, vagy mi a rosszseb. Ha szóba mersz állni vele, úgy képen váglak, hogy kiköpöd az ádámcsutkádat. Érthetõen beszéltem? Vésd be még azt is abba a szögesdróttal korlátolt agyadba, hogy újabban a vén szipirtyó már nem almával kínálja a jónépet, hanem naranccsal, mert az olcsóbb. Szóval figyuzzál csak, mucikám: nehogy beleharapj abba a rohadt mérgezett narancsba, mert k…ra begurulok, ha a vacsora helyett téged talállak terítéken, amikor haza megyek…. A k…va életbe! Pont most merül le ez az ócskavas, pedig a legfontosabbat még nem is mondtam… Halló!… Halló! Szóval az a hülye bátyám a ciános üveg helyett a pálinkásat hozta el, úgyhogy nem ajánlom, hogy unalmadban meghúzd a kamrában levõ üveget… A francba!… Ezt már nem hallotta, most kereshetünk új fehérnépet. Ez még hagyján, de hogy a búsba fogjuk deríteni az ércet?

4. – Halló! Bond vagyok, James Bond, a 007-es ügynök. Piszokul érzem magam. Képzeld, ma még egyszer sem mentettem meg a világot, pedig már dél van. Nõt is mindössze hármat csábítottam el, s ráadásul az egyikrõl kiderült, hogy férfi. Szóval ma nem megy valami jól nekem. Benéztem a laborba is, de az ünnep miatt már elfogyott az a vagány italadagoló szerkezet, amit az ember csak úgy egyszerûen a belsõ zsebébe tesz, s amibõl-egy mûanyag szipkán keresztül-bizonyos idõközönként vételezni tudja a nélkülözhetetlen bódítót. Helyette valamilyen idétlen életmentõ szerkentyûket sózott rám a kutató. Mondd meg, nem vagyok szerencsétlen? Az egész világ ellenem esküdött. Ráadásul a mindig makulátlan öltönyömet, amelyik még a legnagyobb balhék közepette sem szokott soha összegyûrõdni, bekoszolódni, leettem. Most mehetek a kellékeshez egy új öltönyért. S mintha mindez nem lett volna elég, a hajzselém is elfogyott. Nem az én napom ez. Az orosz vendégkémeket, akiket nekem kellett volna elfognom, visszafordították a határnál, mert nem volt náluk elegendõ készpénz. Küldenem kell nekik némi eurót, hogy legalább jövõ héten leforgathassuk a következõ epizódot… Azért nem bánnám, ha megdobnál egy kis fizuval, mert már kétszer is volt itt a gázszámlás, s a többi fizetnivalóval is el vagyok maradva. Aztán C-vitamint is kell vennem, mert influenzás lettem. Szégyen lenne rám nézve, ha egy sima influenza leverne a lábamról… Már kezdem bánni, hogy roman menedzsert fogadtam fel. Azóta mennek ilyen rosszul a dolgok. Sajnos nem cserélhetem le, mert megfenyegetett, hogy megver. A dublõröm pedig nincs mindig velem… Mindezek fejében még a konkurrencia is megjelent. Egyre több errefelé a 00rezes Dzsanesz Bandi. Valósággal tarolnak, minden téren… (“Elfelejtette feltölteni a kártyáját! Elfelejtette feltölteni a kártyáját!”…)