Keresztfák tövében
mécsek lelke illan,
betonlapok alatt
por zokog titokban
– tán val(l)óján nevet –,
a Fényben sötéten
markolnak emberek.
Mert maró az emlék,
„szeretteink” vére,
s tombol bennünk a vád.
Ezzel teremtjük meg
múltunknak holnapját.
10 hozzászólás
Szia Szabolcs! Úgy érzem jogos a cím után (üdvösség) a kérdőjel, sokunkban így merül fel. Ugyanakkor, a borúlátó képek ellenére (Keresztfák tövében
mécsek lelke illan,
betonlapok alatt
por zokog titokban)
felcsillan a reménysugár:
"szeretteink" vére,
s tombol bennünk a vád.
Ezzel teremtjük meg
múltunknak holnapját.
Nagy vers!
Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Felcsillan bizony a remény, ha képesek vagyunk tudatosítani érzelmeinket, és ha úgy döntünk, hogy változni is akarunk, mert a felellőséget mindenért magunknak kell vállalni, hiszen a tomboló vád, masokatis illethet.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
" Keresztfák tövében
mécsek lelke illan,
betonlapok alatt
por zokog titokban"
Csodaszép…fájó!
és
a többi rész építi a holnapot!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Igen, építi, csak remélem szebbet, mint amilyenre a versből következtetni lehet.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Mikor elolvastam, meg kellett néznem, hogy tényleg te írtad-e, annyira más, mint ahogy a régebbi verseidből megismertelek. Talán a második versszakban van valami "efereszes". Persze, lehet, hogy csak én látom így.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Kicsit kiléptem a kliséim közül.
🙂
Megérte, mert észrevetted.
Szeretettel: Szabolcs
Nagyon erős ez a vers.
Úgyis mondhatnám, csontig hatoló.
Kevés szóval nagyon mély üzenetet közvetít.
A tartalmán pedig valóban illik elgondolkodni.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Nagyon szépen köszönöm.
Üdvözlettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Örülök, hogy elővetted ezt az oldalad, mert én nagyon kedvelem.
Rövid, velős, szép ez a vers.
A záró két sor bölcs, ráteszi a koronát.
Örömmel olvastalak! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm.
Most ez került előtérbe, és erőtérbe.
🙂
Szeretettel: Szabolcs