LÉNYEGI DOLGOK
Ha Őt zavarja az a rengeteg istenkép, amivel mind-mind azonosulnia kell, mit szóljak én? Mit szólhat az esendő?
Mert míg a legtöbben csak egy istenben hisznek, ha hisznek ugyan – persze mindenki hisz, – engem mindenki lát, mindenki elismer, bár sosem beszélt velem, sosem látott, még csak csipkebokrokon lakomázva sem tettem kinyilatkoztatásokat az emberiség megsegítésére. Neveimnek mégis: se szeri, se száma. Vannak személyneveim, gyűjtőneveim, de néha megjelölnek egyszerűbb fogalmakkal is, mint Éhezés, Háború, Kevélység, Bujaság…
Kezdetben nem is nagyon értettem, miért van rám szükség, ezen dolgok létrejöttéhez, hiszen az ember önmagában is alkalmas a bűnre, aztán megértettem…
Hölgyeim és uraim! Önök előtt, az eredeti (eredendő), hamisítatlan (és hamisíthatatlan), utánozhatatlan: Önigazolás !
De belőlem nem esznek! Itt döntöttem először el, hogy változtatok a dolgokon, akár tetszik, akár nem!
Nem leszek én senki bábja! Boldoguljon, ki, ahogy tud, lehetőleg énnélkülem!
Adok-veszek, elcserélem, kiadom és eladom!
Hölgyeim és Uraim! – üvölteném a csendes éjszakába. – Új ördög kerestetik! Kártyavetők, esőcsinálók, asztaltáncoltatók, tűzevők és jövendőmondók jelentkezzenek! Én végeztem. Nem kell ez az öncsaló világ! Itt nincs semmi dolgom.
Jelentkezéseiket a kiadóhoz várjuk, teljes önéletrajz mellékletével…
Hát ez lesz majd a végén mondókám lényege, amit én már persze előre tudok, ám amiről álmodni sem mertem volna (az új utak), míg meg nem láttam magam, mint a gonosz megtestesítőjét, egy szent könyvbe belehazudni!
Jó, hogy nem vagyok egyedül. Sokan, sokat segítenek…
Tessék, a történet:
– Miért ettél a tiltott gyümölcsből? – kérdezte a rendező úr a srácot.
– Tudni szerettem volna, amit még nem tudok… – lett volna a tisztességes, gerinces válasz az egyenes kérdésre, de nem! – Az asszony kínált! Az adott belőle! Úgy riszálta előttem a farát, hogy nem bírtam ellenállni…
Észnél vannak?! Észrevették?!
Már nem kenheti tovább a nő, hisz a Kertben csak ketten vannak – Rajta kívül, természetesen -, hát a csaj cselhez folyamodik:
– A kígyó mondta, hogy egyek…
Na bumm!
Ádám meg be is veszi, ahogy bevette Éva almáját is a két tenyere közé, s ringatta a csípején, míg ki nem fáradtak vala’, és mély álomba nem szenderedtek vala’.
Önigazolás! Igen! Na, mindegy!
Kishalak és Nagyhalak! Így mondják.
Vannak nagyobb bűnök, és vannak kisebbek. Micsoda ostobaság!
Azt gondolhatnánk ezen az alapon, hogy van, amit csak nem illik, de azért lehet, nagyon is lehet! Hát vallás ez?
Kisebb bűn, engedékeny bűn! A legtöbbel semmi dolgom, bár mindet elkövettem. Hazudik, ki azt állítja, kihagyott akár egyetlen egyet is a hét főből!
Eszembe nem jutna kategorizálni a dolgaim. Megtettem, vagy nem tettem meg. Bűn, vagy nem bűn, punktum!
1 hozzászólás
Akkor minden te vagy? Mostmár értem, hogy miért Kuvik-ízű még a kenyér is ma! 🙂