Szia, eM!
Ezentúl így szólítalak, ha nem zavar.
Ezt még az este le akartam írni, de már majdnem éjfél volt, és telihold.
Azt gondoltam, megint nem fog történni semmi, mint a májusi teliholdkor.
Emlékszel? Meséltem, egyszer ránk sütött, mikor Febe nálam volt.
Hanyatt dőltem, és magamra húztam a kanapén. Megvilágította az arcát a
holdfény, mikor fölém hajolt, és egy pillanatra találkozott a tekintetünk.
Meglepődést láttam az arcán, egymásra mosolyogtunk.
Azt hiszem, az a mi pillanatunk volt. Akkor, igazán jelen voltunk egymás számára.
De nem ezt akartam leírni. Tegnap eszembe jutott, hogy Febe valami olyasmit írt nekem a múltkor, és ez nagyon kiakasztott, amit anyukám szokott volt mondani, mikor nagy ritkán megemlítettem valamelyik nagyszabású tervemet.
– Majd meglátjuk! – mondta szkeptikusan, s sokat sejtetően mosolygott hozzá.
Mintha azt mondta volna. Nem lesz abból semmi!
No, ezt az üzenetváltást kerestem a fészen az üzenetek között, mikor hirtelen megjelent a zöld pötty a neve mellett. Izgatottá tett ez az egybeesés, s örültem, hogy kicsit beszélgethetünk, de a lelkesedésem a beszélgetés végére jócskán lelohadt. Akkora volt a kontraszt, hogy teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy rossz hatással volt rám az üzenetváltás. Egyértelmű volt részéről a bántó szándék.
Szia!
Gondolom, te sem nagyon bírod ezt a rémes meleget. Nekem ilyenkor lemegy a vérnyomásom, s alig tudok megmozdulni. Hétfőtől már 10 fokkal lemegy a hőmérséklet, az az én világom.
Mennyiért adod a mézet?
A fiamék hétfőn jönnek haza Rómából. Ők is jól kifogták a rettentő meleget.
Holnap elszaladunk Kára. Bé, rendelt birkapörköltet, ez a mániája. Én nem szeretem a birkát.
Mikor kell legközelebb pergetni? A két kaptárban, amit a múltkor megnéztem, még nagyon kevés méz van.
Szia, eM!
Tegnap egy kicsit jobban éreztem magam, és kimerészkedtem a faluba, boltba és tápért. Először csak a sok közmunkást láttam. Nőket, néhány férfit álarcban, védőöltözetben. Az egyik megragadta a szememet, mert Febe forma volt. De már láttam is, ahogy integetett a kezével, csuklóból, alacsonyan tartva a kézfejét.
Annyira szeretem ezt a mozdulatát. A tápostól visszafele, pedig szívesen elkerültem volna, pont az út mellett állt, ahol én befordultam. Felém fordult teljes mellszélességgel, és hatalmas mosollyal, jó nagy „jónapot” -ot köszönt. Ez engem hatalmas örömmel töltött el! Újra éreztem mennyire szeretem, s azt gondolom, itt megint valami csalafintaság történik. De legalábbis biztos, hogy nem haragszik rám. Írni nem írtunk egymásnak, s lehet, hogy egymásra várunk. Az este annyira vágytam utána, legszívesebben magamba gyömöszköltem volna, másfél arasszal a köldököm fölött, nem tudom miért, ott kívánom Őt, s nem ott, ahol kellene. A birkapörköltet szeretem. Emlékszel? A lagzinkban is az volt. Pergetni, majd napraforgó után kell. Egy családom anyátlan. Tegnap, meggyőződtem róla. Készülök etetéssel serkenteni az anyákat petélésre.
Ja, és ezerért adom a mézet, én sem bírom a meleget, pláne így, hogy alig aludtam az éjjel.
Szia, Ildi!
Honnan tudod, hogy anyátlan a család? Én sose találom meg az anyát.
Az ennivalókat nem szoktam megjegyezni, úgyhogy fogalmam sincs, mi volt a lagzitokban. Béék is szoktak olyanokat mondani, hogy milyen jót ettek itt-ott. Na nekem ez nem mond semmit.
Érdekes reakciót váltott ki belőled a Febe látványa és a hangja. Még egyáltalán nincs lezárva benned a kapcsolat, egész biztosan folytatni fogjátok valami módon. Drukkolok, hogy jó legyen neked.
1000-ért nagyon olcsón adod.
Mit csináltál az éjjel az alvás helyett?
Szia, eM!
Nem nagyon akar szűnni a nyakfájásom.
Folyt. köv.
10 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Ha tényleg 1000 ért adod a mézet,kérlek tegyél félre
majd nekem is!
Sokat ezerepelnek a méhek Nálad látszik,ahogy az elöbbi
részben említettem tudsz bánni velük
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Ui Leszek még
Szia, kedves sailor!
Eltennék én, de hogy jut el hozzád?
Egyébként, két éve legalább, hogy nem adtam el mézet.
Jó kis vegyes méz, egyébként 1500 -ért sem drága.
Az akác, amit azok pergetnek, ha pergetnek, akik vándorolnak, azért jóval többe kerül.
Örülök, hogy itt jártál, hogy olvastál, örülök neked!
Szeretettel: Ildikó
Volt idő, mikor Apukámnak 250 méhcsaládja is volt.
Ragadt rám valami, ha nem is sok…´kérlek írj erröl többet!
Szeretettel:sailor
Szia, sailor!
Fogok még írni azokról az időkről.
Nagyon szívesen.
Üdv, ildikó
Szia Ildikó! Tetszik ez a levelezés, tökre élő, pedig lehet, h csak kitaláltad a F.-el együtt! 🙂 Lehet, h pont azért ilyen jó, és élő. Mint Arany Jánosnál a pasi sztorija a malaccal. Élethűbb volt a visítozása, mint az igazinak. Méhészettől, a szexpózokig…birkapörköltig! 🙂 Jóóóó! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön!
Olyan rég volt, hogy tán igaz sem volt. 🙂
De azért csak töltögetem, nehogy még elvesszem nekem.
Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy olvasod! 🙂
Igazán hálás vagyok érte.
Köszönöm szépen!
Szeretettel: Ildikó
Drága Ildikó!
Szeretem olvasni ezeket az írásokat. Sok mindent elárulsz a lelkedről őszintén..és olvasmányos!
Gratulálok szeretettel
Ica
Köszönöm szépen, Drága Icám!
Minden szavad, és örülök neked!
Szeretettel ölellek: Ildikó
sose fog megszűnni!
azért olvaslak, bizakodom a jobbulásban!
túlparti
A nyakfájás kb. két hétig tartott.
Köszönöm hogy olvastál és írtál nekem.
Szeretettel: Ildikó