Mindenki elment már a házból, egyedül maradtam gondolataimmal. Játszott velem a kisördög, mi lenne, ha elővenném a nagyapám hajlított vázú öreg kerékpárját és tennék egy utat a falu utcáin.Tízéves voltam ekkor, erre az időre esett, hogy kerékpározni tanultam.
Felülni már fel tudtam rá ülni, hajtani is tudtam, az egyensúlyozást is éreztem, igaz, hátul ott volt a segítség, de most valami harcias elszántság és biztonságérzet fogott el. Megpróbálom egyedül. Miért ne ? Az akarat nőni kezdett bennem és nem tudtam ellenállni.
Bementem a fészerbe, kitoltam a biciklit. Bezártam a kaput, és a kerékpárral száguldani kezdtem. egyik utcáról le, a másikba fel. Bejártam minden utcát, mentem előre, mindig csak előre , majd amikor észrevettem, hoppá itt már jártam, akkor már körbe-körbe. Nem tudtam megállni ! Ha valahol kettészakad az út, vajon véget ér -e ez a végtelen száguldás ?- lihegtem félhangosa. Egy út amiről azt gondoltam sohasem lesz vége. Késő délutánig csak hajtottam a pedált s már kezdtem elfáradni.
Akkor vettem észre, hogy már megint az utcánkban vagyok. Van megállás ! Szembefordultam a deszka kerítés nagykapujával és azt képzeltem : -Na most hidd azt, hogy egy nagy fal áll előtted és annak ha nekimész / még bele sem ütöd a fejed !/ biztosan megállít. A másodperc tört része alatt történt: durr, a kapun egy nagy döngetés, oldalra fordultam a kerekekkel és ösztönösen a földre tettem a lábam.
2o16. május 23.
4 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Nagyon érzékletesen írtad le, hogy milyen jó volt a száguldás, és milyen nehéz volt a megállás.
Jó dolog a biciklizés, én valaha tudtam, de már ezer éve nem bicikliztem.
Judit
Kedves Judit !
Aki egyszer megtanult kerékpározni az sohasem felejti el. ÉN, sokat túráztam a köröshöz a három unokámmal. A legkisebb alig volt négy éves, nagyon kellett nyomnia a pedált, hogy a nagyoktól ne maradjon le. Ügyelnem kellett nagyon mert még akkor kerékpárút sem volt. Köszönöm, hogy itt jártál.
Zsófi
Kedves Zsófi!
Ismerős a téma, mert az első és hosszú kerékpározásnál én ugyanúgy jártam, felszállni még a fiútestvéreim segítettek, de nem volt, aki a megállásnál segítsen. Én azt hiszem, bicikli címen tettem fel.
Te is úgy jártál, nagyon jól leírtad, nem tudom, hogy az a hajlított vázú kerékpár olyan volt-e, mint a férfiaké. Azért szerencséd volt, hogy a kapunál semmi baj nem ért. Én ilyen esetekben azt vallom, hogy az Őrangyalod vigyázott rád.
Egy baráti megjegyzésem lenne: Az írásjeleket (mindegyiknél) mindjárt az utolsó betűnél kell feltenni.
Érdeklődéssel és szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata !
Köszönöm véleményed és örülök, hogy nem hagysz magamra tanácsaiddal. A gépemmel rengeteget küszködöm. A billentyűzetemmel nincs valami rendben. Szótagol, a pontnál megugrik, kihagy különféle betűket. Most már úgy odaütök neki, hogy fáj az ujjam begye. Ráadásul, olyan picik a betűk, keservesen megküzdve tudok csak írásokat feltenni. Nem tudom, hogy kell a betűket megnagyobbítani. Segítenél nekem ebben ?
Szeretettel, Zsófi.