Nem szeretnék gazdag lenni!

Nem szeretnék gazdag lenni!

Unott arccal utaztunk a villamoson. Mellettem egy óvodás korú kislány ült, aki pár perce már egy idősebb nőt fixírozott, majd az anyukája kabátját kezdte rángatni:
– Anyu, miért van a néni nyakában az a plüssállat? – kérdezte hangosan.
– Ne kiabálj már July! Az nem plüssállat, hanem igazi – mondta halkan az anyuka. Talán csak én, meg a gyerek hallottuk szavait.
Az emlegetett, arannyal telerakott nő megvetően nézett a gyerekre, majd elfordult. Így, innen már nem látszott a róka üveggel rakott távolba meredő szeme.
Kis idő múlva July újra kérdez – most már az utasításnak eleget téve -, halkabban:
– De anyu, akkor miért nem mozog az az állat, ha igazi?
A nő elgondolkodott, mit is mondjon rá, majd tömören közölte:
– Mert már nem él.
A lányon látszott, hogy megdöbbent.
– És… és miért van a nyakában egy halott állat? – kérdezte a könnyeivel küszködve.
– Mert gazdag – feleli az anyuka, láthatóan türelmetlenül (vagy kínosan érezte magát?).
– Akkor én – a lány arcán lassú könnyek húztak csíkot – én nem szeretnék gazdag lenni!