Miközben a világon egyre jobban eluralkodó káoszt figyelem, és nem is akarok arra gondolni, hogy mi lesz a vége, ha egy szomorú kis lepkefing tényleg tornádóvá alakul, azon töröm a fejem, miként lehetne változtatni a helyzeten.
Mivel szerintem erre politikai megoldás nincs, még akkor sem ha hétszer annyi politikust hívnak össze villásreggelikre, meg pezsgős vacsorákra, így hát másfelé kajtattam egy kicsit, jó mélyre visszanyúlva az emberiség történetében.
Az időszámításunk határát csak néha léptem át, mivel szerintem ez előtti meg utáni időkkel jelen esetben abszolút értelmetlen foglalkozni, a hiányzó bizonyított adatok mián.
Természetesen e két határ között is sok minden van, amire nincs semmi bizonyíték, de szerencsére vannak feltételezések, melyek gyönyörűen fel tudják ma is bolygatni a világ nyugalmát.
Nos, a sok kis apró feltételezésre nem térnék ki, mivel időm nem határtalan, és a tiétek is atyámfiai csak a sors által adott határok között mozog, így csak azon feltételezéseket gyötörném meg kissé, melyek az örök élettel, meg a Sátán személyével kapcsolatosak.
A kíváncsiságtól hajtva, a történelemben lapozgatva, próbáltam rájönni, ki volt az aki elsőként e mai homályos zűrzavar magvait elvetette.
Bármennyit dokumentálódtam, sajnos nem tudtam nyomára akadni annak, vagy azoknak a személyeknek, mai nyelven „businessmeneknek” akik rájöttek, hogy ha megváltoztatják azt a nézetet – mely valamikor réges-régen a tiszta időkben dívott – miszerint jobb ha az ember saját vérében, mintsem hugyában fetrengve távozik az élők sorából, és látatlanban eladják az örök élet fogalmát a hiszékeny embereknek, micsoda jó és soha véget nem érő üzletet kötnek.(Már csak utódaik nevét jegyezték fel a pergamentekercsekre.)
Ám ahhoz, hogy ezt valaki megvegye szükség volt egy harmadik személyre aki az üzletet egy kissé fellendítse, és az alkudozást megkönnyítse, így ragadtatott ki a Bibliából a Sátán személyisége mint segítő eszköz azok számára, akik haboznának ezen üzlet megkötése előtt, és ezzel megindult az a lavina, mely mind mai napig pörgeti az emberiséget.
Az örök élettel nem volt épp olyan egyszerű a helyzet, mert ugyebár nem lehetett ennek csak a szép és végtelenül kellemes oldalát reklámozni, hiszen úgy minden erre ráharapó vásárló egyből oda vágyakozik, és véget vetve e világi életének elhúz új szerzeményébe mint a ősszel a gólyák melegebb vidékre.
Ha ez megtörténik, akkor sajnos az üzlet befuccsol, és ma bizonyára amerikai indián bennszülöttek üzletelnek a sok-sok milliárd kínaival, és afrikai varázslók kergetik ki a gonosz szellemeket az eszkimók jégkunyhóiból.
Ezért hát be kellett mutatni az örök élet sötét oldalát is, ami a purgatóriummal kezdődött, és a légkondival fel nem szerelt pokollal végződött, az esetben ha valakiből még a tisztító tűzzel sem lehetett rendes, örök életű embert faragni.
Mivel az emberek általában nemigen szeretik elismerni saját hibáikat, gonoszságukat, stb., szóval amiért megérdemelnek egy kis pörkölést, emiatt volt szükség a jó öreg Sátánra, akire osztán mindent rá lehetett és lehet kenni mind mai napig(szerencsére bírja a gyűrődést, egyébként már a világ végén kószálna valahol). Így lehet kimagyarázkodni mind mai napig, hogy tulajdonképpen minden rosszért csakis ő a hibás, minden rossz fát a tűzre csakis az ő sugallatára teszünk.
Emiatt lehetett, és lehet ma is az örök élet légkondival felszerelt részéről álmodozni, hiszen ha ide, oda meg amoda csúsztatunk egy kis lóvét(erre odaát nincs szükség, mert úgy a légkondi mint a fűtés bizonyára teljesen ingyenes), akkor azok -akik a pénzt helyettünk itt elköltik, vagy új üzletekbe fektetik- teljes bizonyossággal ígérgetik, hogy az örök életünk garantált, természetesen ha a Teremtő is ebbe beleegyezik.
Én ugyan kötve sem hiszem, hogy valakinek lenne beleszólása a világmindenség létrehozójának és irányítójának dolgaiba, ám aki a Holdon telket vásárol, remélvén, hogy majd ott halászik száraz tónak nedves partján kínai pontyra, az miért ne hinné el?
No meg mennyivel kényelmesebb azzal hitegetni magunkat, hogy bármit is teszünk, az úgysem numerál, hiszen ha ezt akár az életünk utolsó pillanatában megbánjuk, akkor oly lezserül sétálunk be a mennyországban reánk váró örök jólétbe, mint Napóleon Moszkvába hajdanán.(Természetesen ő is ezzel csak hitegette magát)
Itt már kezd egy kissé homályba burkolózni a dolog, hiszen mi a szomorúságért kell megbánni azt, amit tulajdonképpen nem is mi tettünk jó-szántunkból, hanem más?
Ha a Sátán a hibás, hadd bánja meg ő, a bánatba is!
Hadd vállalja a felelősséget az a kis lepke tornádóért, amelyik elszőllentette magát, ne kenje a komájára aki rakott káposztával jól lakatta, és emiatt ő a gyomrát megterhelte.
Ezen homály még homályosabbá tétele miatt született meg a politika, először csak valláspolitikaként, ami aztán buján burjánzó hajtásokat hajtott az élet minden terén, és zöldül ma is amolyan örökzöld „Parthenocissus tricuspidata “-ként, (magyarán vadszőlő) melynek mászóképessége nem ismer határt, és mindent ellep ami útjába esik, sőt még azt is amit akarattal vagy akaratlanul oda tesznek.
A vadszőlő veszőfutása ellen két módon lehet védekezni: vagy addig nyesegeti az ember szétfutó hajtásait, míg tulajdonságait megváltoztatva örökzöld díszfává alakul(ez nagyon érdekes jelenség, de nem ördögi), vagy pediglen kivágja gyökerestől mindenestől.
Nos, szerintem a túlburjánzott politika ellen, mely tulajdonképpen a jelenlegi homályba merülő sokféle zűrzavar okozója, a hajtásnyesegetés már nem sokat ér, ott kérem az ősgyökérnél kellene kezdeni, azaz elűzni a Sátánt életünkből, egyszerűen fittyet hányva rá, semmisnek nyilvánítani.
Ha ezt megtennénk, meglehet az elején lenne egy kis kavarodás, például csődöt jelentene be az ördögűzők egyesülete, vagy megszűnne a sátánimádók klubja, de hát istenem egy kis kolaterális veszteség mindig megengedett(legalábbis a mai politikai irányzatok ezt reklámozzák).
Utána viszont új kerékvágásba kerülnének a dolgok, azok akik ma sokat dolgoznak kevéske pénzecskékért, hogy a sok és nagy semmit árusítók portékáját megvehessék, sokkal kevesebbet kellene dolgozzanak, és maradna pénzük meg idejük élvezni ezen világi életet, nem rettegvén immár a pokol feltételezett kínjaitól.
A „nesze semmi, de fizesd meg jól” alapon működő üzletek tulajdonosai és alkalmazottai sajnos munka nélkül maradnának, rákényszerülve, valami kézkérgesítő tevékenységgel megszerezni mindennapi kenyerüket.
De nem hinném, ez nagy gondot okozna, mert tudva lévő, hogy a munka nemesit, és nemes gondolatokat éleszt az elmékben.
Ha ezen új és nemes gondolatokban már meg sem jelenik a Sátán, vagy az örök élet, az emberek egyszerűen csak élik az élet, és elfogadják a halál gondolatát mint ennek természetes, utolsó fejezetét, akkor már nem kell a homályban tovább tapogatózni, és feltételezett dolgokon rágódni, vagy ezek miatt háborúzni, szóval időt meg pénzt rájuk pazarolni.
Bizonyára teljesen másként alakul e világ sorsa, ha annak idején Éva nem lát se kígyót, se békát és inkább Ádám-csutkáját nyalogassa nem az almacsutkát.
Ám nem hinném, hogy azért a dologtól ez megszabadította volna az emberiséget, mert a Teremtő bölcs, és tudta, hogy a semmitevésből sok jó nem származik. Az embernek szüksége van egy kis munkára meg felelősség vállalásra ahhoz, hogy a földön tapicskolva jól érezze magát a saját bőrében.
Emiatt feleim azt ajánlanám, próbáljunk változtatni valamit, űzzük ki a Sátánt gondolatainkból, és vállaljuk a felelősséget tetteinkért e világon, mert higgyétek el, semmi esély arra, hogy mást okolva életünk során elkövetett csínytevéseinkért, az .vigye el a balhét egy más világban, miközben mi ott gubbasztva fix huszonegy és fél Celsius fokos melegben, vidáman éldegéljünk hátralévő életünk örök részében.
7 hozzászólás
Ez egy remek eszmefuttatás volt, István. Jól is szórakoztam, közben bólogattam is nagyokat, hogy igen, igen így valahogy kellene… ahogy mondod, az ősgyökérnél kellene kezdeni…
Ezzel mit akartál mondani, István: … a hiányzó bizonyított adatok mián.
Én ilyen szót nem ismerek "mián", vagy csupán elütés lenne, talán "okán, híján" szeretett volna lenni?
No szóval, egyetértek veled. Mondjuk együtt: Távozz tőlem sántán Sátán! 🙂
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Örülök, hogy egyetértesz velem a gyökeres kérdésben, no meg annak is, hogy egy kicsit elszórakoztatott írásom.
A „mián” valójában nem használatos szó, dédapámtól hallottam, aki borzasztó zsugori ember lévén még a szavakkal is spórolt, így egybevonta a „miatt” és „híján” szavakat.
Így pl. asszony és szex mián, értsd alatta, asszony miatt, de szex híján(legalábbis ő ezt állította), nem akarta elismerni legutolsó gyermekét, de végül csak beadta a derekát. Ekkor hatvan és egynéhány éves volt az öreg, így apám egyidős volt a nagybátyjával. Bocsi a kitérőért, de ez a „mián” magyarázata.
Egyébként hadd fusson az a Sátán jó lábakon, sántán lassabban mozog! Szeretettel: István
Kedves István!
Bravó! (Most képzeld el, hogy tapsolok!) Ezt jól megírtad!
Ne gondolj a rózsaszín elefántra? Lehetetlen, ha már így emlegetik. És azt se kell a falra festeni…
Amerika isteneiről van egy remek könyv. Az átköltözők vitték magukkal a hitviláguk szereplőit, de aztán szépen elfeledkeztek róluk, és így már el is tűntek a süllyesztőben.
Kis józan paraszti ész kellene az embereknek! Eszükbe se jutna a sátánon gondolkodni. De mivel ma az nem sok van, ezért éledezik újból a kultusza.
Szeretettel:
Ylen
Így van kedves Ylen, az amerikai bevándorlók eltöröltek egy hitvilágot híveivel együtt, nincs már Nagy Szellem, csak új gonosz szellemek maradtak.
Sajnos józan, paraszti ész is kevés maradt, mert a tiszta falusi levegő is már nagyon szennyezett, ám szinte bizonyított(amit még senki be nem tudott bizonyítani) ennek az én dohányfüstöm az oka, nem a nukleáris kisugárzás.
Bizonyára én fogok a purgatóriumba kerülni, de remélem, hogy ott nincs füst tilalom, hiszen állítólag maga a Sátán kínálta fel nekem a dohányt. Vagy esetleg azzal fog kínozni, hogy leszoktat róla? Nos, ki tudja? Én nem, de bizonyára valamikor meglátom, ha úgy nem járok mint a vak!
Köszi! Szeretettel: István
Az egész írás tetszik, de egy mondat benne, különösen megragadott.
"Bármennyit dokumentálódtam, sajnos nem tudtam nyomára akadni annak, vagy azoknak a személyeknek, mai nyelven "businessmeneknek" akik rájöttek, hogy ha megváltoztatják azt a nézetet – mely valamikor réges-régen a tiszta időkben dívott – miszerint jobb ha az ember saját vérében, mintsem hugyában fetrengve távozik az élők sorából,és látatlanban eladják az örök élet fogalmát a hiszékeny embereknek, micsoda jó és soha véget nem érő üzletet kötnek.Ám ahhoz, hogy ezt valaki megvegye szükség volt egy harmadik személyre…
Szerintem, nagyon hasonlóan gondolkodunk a fenti dologról, lásd, Boldogság teszt.
Szeretettel:
Ildikó
Szia Istefan!
Nagyon érdekes és jó a fejtegetésed, s gondolkodó emberre vall.
S mivel a születés és halál közötti igen hosszú időt ki kell töltenünk valahogy, hisz amint tudatára ébredtünk halálunk eljövetelének, hogy egyszer vége lesz, hirtelen el kezdtünk félni tőle, majd fontossá lett, hogy mit is fogunk addig csinálni, mit kezdünk a rendelkezésre álló időnkkel? Minden, ötlet innen ered. Szerintem.
Hát kedves Ildikó néha még gondolkodok is, ha időmből futja. Valójában minden abból ered, hogy az emberek félnek a haláltól, így rá se mernek saját halálukra gondolni. Régen egy kissé más volt a helyzet, lásd például: „Ave Cézár, a halálba indulók köszöntenek”, akiknek ez dicsőség volt, Sátán nem vala, így senki nem félt tőle, se attól, hogy a túlvilágon tüzes nyárssal szurkálják majd örök életén keresztül.
Szerintem ma se arra kellene fektetni a hangsúlyt, hogy mi lesz majd, hanem arra, mi van és lesz most.
Köszi szeretettel: István