– Fura íze van ennek a főzeléknek. Nem rossz, kicsit édeskés, csak szokatlan.
– Igen, véletlenül pudingport tettem bele liszt helyett.
– Nem tudod, hol tartod a lisztet? Elvégre a te konyhád!
– Igen, de valaki a múltkor a lisztet a Liszt feliratú tartóba tette, ott a grízt szoktam tartani, a másikba pedig, az Édes porok feliratúba, ahol a liszt van, oda pudingport tett. A grízt pedig a porcukor helyére, a Zsemlemorzsa feliratúba. Így a porcukor most a rizs tartójába került, amire kakaópor van írva.
– De te kértél meg minket, hogy töltsük fel a tartókat, mert el kellett mosnod mindet. Mondjuk ez utóbbit sem értem, hiszen mindig ugyanaz a száraz cucc van bennük, de mindegy.
– Jó, csak elfelejtettem szólni, hogy mit hová töltsetek, mert az hittem, tudjátok!
– Egyáltalán miért nem abban vannak, amit a címke jelez?
– Nagyon egyszerű és logikus. A liszt kiszerelése általában…
– Jójójó! Innentől olyasmi, amit inkább nem akarok hallani! 🙂 Mást kérdezek. Miért nem cseréled át a címkéket?
– Az férfimunka. Évek óta ellógod.
– Khm. Egész finom ez a főzelék.
3 hozzászólás
Tényleg! Mennyi baj van a nőkkel.
Azért örülök, hogy ízlett a főzelék. 🙂
Üdv. Ida
Várj csak, van még, nem csak ennyi baj van a nőkkel… 🙂
Jó írás…Ágnes