Merengek egy versen
Fél tizenegy tájban,
Gondolom megjegyzem,
Most inkább alvás van.
"Reggelre feleded!"
Csúfol egy gondolat,
Cselekvésre késztet,
Felkapom tollamat.
Körmölni kezdeném
Ezeregy gondomat,
Melyeknek kezdete
S vége is most Te vagy.
Vagyishát…nemigen.
Igen, Te, de mégsem.
Lassan én sem értem
Hová visz ez éppen.
Visszatértem, épen.
Hogy miért te vagy a gond?
Még mindig nem érted?!
Én itt vagyok, Te ott!
Melletted feküdvén
körmölnék én verset?
Egy francot körmölnék!
Szárnyalnék fent, veled!
Ezer csókot lopnék,
S adnék ugyanannyit,
Nem játszanék versészt,
Nem érne egy kanyit.
1 hozzászólás
Jó gondolat! Valóban, boldog ember él az örömnek, akinek meg kell még hozzá valami… az leírhatja, ami kell:) Jópofa vers!