III. Fejezet
Az igazság
A harminckettedik emelet az épület teteje volt. Jól védhető hely, legalább öt menekülési útvonallal. Ide lépett be az egyik lépcsőházból Benita és Skull. Velük szemben egy fotelban egy éhezéstől összeaszott barnás bőrű öregasszony ült. Kora megtévesztő volt. Arcát égési sebek tarkították, az egyik kezén nem voltak ujjak, de látszott rajta, hogy valamikor nagyon szép volt. Negyven év körül lehetett. Kezében pisztoly.
– Kit hoztál? Egy ribanc? Ahhoz kicsit jól öltözött. – Kérdezte a fiútól a lányra mutatva. Elmosolyodott. Beni kicsit visszariadt. Egyetlen foga sem volt az öregasszonynak.
– Nem fogod elhinni.
– Azt mindjárt meglátjuk.
– Jöttem hazafelé az öregtől, kezemben a két új tizenkétmillis és az utcán látom, hogy egy lányt körbevett öt tapló a washingtoni klánból. Gondoltam, tartunk egy kis céllövöldét, kimentettem. És találd ki, ki volt a lány!
– A pápa fattya?
– Majdnem. A Barrakuda lánya. – Benita értetlenül állt a két ember előtt. Az asszony szeme megkeményedett.
– Gyere ide kislányom! – A lány közelebb ment. Remegett a félelemtől, bár nem tudta, ki az a Barrakuda. – Tudod, mivel foglalkozik az apád?
– Egy egyszerű nyugdíjba vonult üzletember.
– Hát igen. – Mondta az asszony. – Szép ábránd. Kereskedő. Életekkel, drogokkal és fegyverekkel kereskedik.
– Azt mondta, hogy autókat és mindenféle aprócikket.
– Az autókban a fegyvereket csempész, és az aprócikkekben heroint és kokaint.
– Az nem az én apám.
– Frederik Scurt?
– Igen.
– Akkor ő a Barrakuda.
– Nem. – A lány szinte visított a félelemtől. Az asszony elkezdett fülelni a fejét a fotel karfájára hajtva.
– Jönnek.
– Kik jönnek? – Kérdezte a lány
– Ők. – Mondta a fiú és bebújt egy hordóba, melyből tucatnyi állt ott.
– Apád tette ezt velem, és most téged is meg kell ölnie, mert megtudtad ezeket.
– Engem? Soha nem bántana. – Mondta a lány határozottan. Felemelte csonkolt kezét.
– Majd meglátod. A szeretője voltam és megtudtam, mi az igazi neve. – Vicsorgott. Saját magán nevetett hangtalanul. – Ha valaki úgy néz ki, mint én, nos, akkor nem sok hitele van a szavának. – Az asszony olyan nyugodtan mondta el ezeket, mintha azt közölte volna, hogy a Barrakuda tizenhárom éves korába lopott egy üveg sört a sarki bolt kirakatából. A tetőajtó kinyílt. Három kommandós lépett ki rajta, majd két öltönyös férfi, és még öt kommandós. A lány az egyik öltönyöshöz fordult.
– Igaz ez apa?
– Mit mondtál neki? – Kérdezte a Barrakuda az asszonytól
– Csak úgy dióhéjban elmeséltem a történetet.
– Menjenek innen! – Mondta a másik „úriember” a katonáknak. Azok kimentek az ajtón és mivel azt hitték, már nem fenyegeti veszély a parancsnokukat, távoztak az épület közeléből. – Tudod a szabályt Barrakuda.
– Igen – Mondta az és lelőtte az asszonyt. A másik a lányra célzott.
– Őt nem.
– Miért? Megtudta kik vagyunk, meg kell halnia.
– Csak egy gyerek.
– Sosem volt akadály neked. – A lány elsápadva hallgatta a két férfi beszélgetését.
– A lányom.
– Nem a te lányod, jól tudod.
– Születésétől én neveltem.
– A vitát lezárom. – Mondta a férfi és tüzelni akart, de ekkor megmozdult az oldalt falhalmozott hordók között valaki és a férfi holtan esett össze. A fiú odalépett a Barrakudához. Benita térdre rogyott. Eddigi életében senkit sem látott meghalni mára, pedig már hét ember jutott. Skull a férfi fejére tartott pisztollyal lépett közelebb.
– Szóval maga a híres Barrakuda. Piti tolvajként kezdte a szakmáját és a legnagyobb hálózat vezetői közé nőtte ki magát. Csak gratulálni tudok. – Fanyar mosolya elfojtott érzelmeket leplezett. – Most viszont meghal.
– Nem adtam, és nem is kértem soha kegyelmet. Most sem fogom ezt tenni. – Mondta, miközben leengedte a karját, melyben a pisztoly volt. Az ellenfele becsületességére számított és úgy látszott már-már igaza van. Skull megfordult és elindult az ajtó felé. Magában számolt háromig, megpördült a tengelye körül és térdelve tüzelt. A Barrakuda golyója a fülét súrolta, viszont ő pontos volt. A férfi mellkasára szorított kézzel összecsuklott. Skull odasétált.
– Fegyvertelen, vagy hátat fordító embert még nem öltem, de a kígyót mindig eltiportam. – Mondta, mire a férfi halkan megszólalt
– Nagyon jó vagy. Vigyázz a lányomra!
– Mért tenném. Anyám is csak ezt kérte magától.
– Mert, te jó ember vagy, és nem illesz közénk.
– Téved. Ha jó ember lennék, fejbe lőném. Még percekig fog szenvedni. A szívét csak súrolta a golyó. Maga el fog vérezni hosszú idő alatt, és nincs, aki megmenthetné. – A fiú megfordult és elindult az ajtó felé. Benita a nevelőapjához futott. Az megsimogatta a fejét.
– Menj utána Beni! Ő meg fog védeni. – A fiú már elindult lefelé a lépcsőházban. A lány két emelet után érte utol, pedig a tüdejét is kilehelte.
– Most itt hagysz?
– Ha te azt akarod. – A lány magyarázatot kérő tekintetére folytatta. – Nem hagyhattam a Barrakudát nyugodtan meghalni. A pokolban is azon fog rágódni, mi lett veled. Van ilyen. – Szemében valami kis mosoly volt. Mintha örülne a helyzetnek. – No, menjünk! Most már túl sokat tudsz. Téged sem hagyhatnának életben. – A lány szemében félelem volt.
– Túl könnyen veszed az életet. Többen meghaltak. – Szemében komolyság volt, a fiú azonban csak nevetett.
– És ez számodra mit jelent? Naponta százak halnak meg. A világ ilyen. Meg lehet szokni, együtt lehet vele élni, de ha siránkozunk rajta, meghalunk.
– Meghalt az apám és az anyád! – Mondta kétségbeesetten. A fiú megfordult megfogta a lány kezét. Arcán megfoghatatlan tekintet ült.
– Tévedsz. A te anyád halt meg, és az én apám. – A lánynak leesett az álla. Nem tudott már semmit, teljesen összezavarodott.
– Ez mit jelentsen? – Kérdezte elhaló suttogással.
– Majd később elmondom. Üdvözöllek az én világomban. De most elég a kérdésekből. Indulunk! A rádióellenőrzés két percenként történik. Mielőtt beléptek, valószínűleg adtak jelet, de most elpazaroltuk az időelőnyünk. Ennek a lépcsőnek csak az épület alatt van kijárata, ezért nem fognak erre jönni, így van még körülbelül négy percünk, hogy körülbelül negyven emelettel lejjebb jussunk. – Most tekintete egészen megváltozott. Elkomorodott. – Bírni fogod? – A lány elmosolyodott. Szemében büszkeség csillogott.
– Akadályfutó versenyt és triatlont nyertem tavaly. – A fiú nevetése letörte büszkeségét.
– Arra szükséged is lesz. – Futva indultak lefelé. Beni nem sietett így még soha.
4 hozzászólás
Na végre akció! Kezd érdekelni a történet, úgyhogy, majd még írok pár véleményt!
Ha ez már teccik, akkor érdemes lesz még folytatnod a többivel… Bonyolódni fog a történet… Még én sem tudom mennyire… 12 fejezet van meg, talán 20 lesz… Vagy több.
Hehe, én se mindig tudom rögtön,hogy mennyire lesz bonyolult a történet…jön magától!
Kezd érdekesebbé válni a történet, és bonyolódik is.:)