A biztonsági őr kilépett az őrházikóból és rögtön beállt az egyik fa alá, amelyik a háztól nem messze vert gyökeret. Figyelte az érkező embereket. Ma kezdte ennél az ipartelepnél az első napját. Megfelelő képzést kapott, tehát nem lehet baj. Mindent pontosan megjegyzett. Nem csodálkozott a kevés érkezőn, hiszen szabadnap volt. Figyelte az egyik férfit. Jóval a buszmegállókon túl, távolról érkezett, nem úgy, mint a többiek, akik a járművekről siettek a többrészes kapu irányába. „Biztosan közel lakik, ha gyalog jár” – gondolta. Amikor közelebb ért hozzá, odalépett a férfihoz.
– Jó reggelt kívánok! Mutassa kérem a belépőkártyáját! – szólt az őr.
– Jó reggelt! Nekem olyanom nincs.
– Nem itt dolgozik?
– De igen! Már több, mint egy éve.
– Akkor ne akarja velem elhitetni, hogy azóta nem kapott kártyát.
– Pedig így van. Nem is tudtam, hogy kell. Eddig sosem kérték még.
– Mert eddig nem én voltam itt! – húzta ki magát a biztonsági ember.
– Nézze! Gondolja, hogy szabadnapon korán reggel itt lennék, ha nem itt dolgoznék?
– Ezt nem tudhatom. Kérem felmutatni a kártyát!
– A főnököm azért rendelt be mára, mert egy kis alkatrészt még …
– Ne magyarázza meg nekem, hogy ön olyan fontos ember lenne.
– Nem is vagyok az. Csak egy munkás. Azonban, ha ez az alkatrész nem készül el holnapra …
– Mondom én, hogy túl fontosnak képzeli magát. Nekem ne mesélje, hogy egy apró alkatrészen múlik minden. Most szépen hazamegy és vagy visszajön a kártyájával együtt, vagy holnap jön vissza vele, és majd befejezi akkor azt a mütyürt.
– Kérem. Nekem fél óra az út oda, és fél óra vissza. Gyalog járok.
– Miért nem vesz buszbérletet?
– Ide nem jön otthonról közvetlenül járat. Akkor is ennyi idő volna, mert át kellene szállnom. Semmi értelme. Csak kidobott pénz.
– Nézze a szabály, az szabály. Kártya nélkül nem mehet be.
– Látta, hogy mennyien mentek be azóta, mióta itt beszélgetünk? Egy sem mutatott fel kártyát.
– Persze, mert feltart a munkámban! Na, menjen innen, mielőtt még baj lesz!
– Pillanat! Legalább írja fel a nevemet, és az időpontot, hogy itt voltam, mert különben így kirúgnak az állásomból. Vigye el maga a balhét, hogy nem engedett be!
– Ne mondja meg nekem, hogy mit tegyek! Ismét felszólítom, hogy távozzon!
A férfi távolabb lépet, és elgondolkodott, hogy most mi legyen? Belenyúlt a zsebébe a telefonjáért, hogy felhívja a főnökét. Nem nagyon akarta, mivel szabadnap van, és még csak reggel fél hat, de nem tudott jobbat kitalálni. Ekkor meglepve tapasztalta, hogy a mobilt bizony otthon felejtette. Hazaindult. Amint belépett az ajtón, kezébe vette a telefont.
– Jó reggelt főnök! Elnézést, hogy ilyenkor zava … nem. Nem vagyok benn. Itthon felejtettem a telefont és … Hallgasson végig. Bementem én reggel dolgozni, de nem engedtek a … Nem. Nem ittam semmit. Belépőkártyát kértek tőlem, és … Tudom. Sosem kérték eddig. Mondom, hogy hiába mennék vissza, nem enged be a bizt … Holnap reggel menjek? De holnap délutános műszakban lennék. Tessék? A felmondásomért? De, hát …
A férfi távolabb lépett, és elgondolkodott, hogy most mi legyen? Belenyúlt a zsebébe a telefonjáért, hogy felhívja a főnökét. Nem nagyon akarta, mivel szabadnap van, és még csak reggel fél hat, de nem tudott jobbat kitalálni. Kezébe vette a mobilt.
– Jó reggelt főnök! Elnézést, hogy ilyenkor zavarom. Igen. Itt vagyok a portán. Nem engednek be. Belépőkártyát kérnek tőlem, de nekem nincs ilyesmim. Tényleg? Nem kaptam. Azt sem tudtam, hogy van ilyesmi a cégnél, mert eddig még nem kérték soha. Hogyne! Itt megvárom.
A főnök idegesen pattant ki az autójából. Egész más programot tervezett a szabadnapjára. Ráadásul előző este vendégségben voltak, és későn feküdt le aludni. Nem örült a korai ébresztésnek.
– Hol az a biztonsági ember? – toppant alkalmazottja mellé.
– Itt vagyok uram! – lépett oda az őr.
– Ennek az embernek egy fontos alkatrészt kell ma elkészítenie. Ugye nem akarja, hogy feljelentsem, ha kárt okoz ezzel a cégnek?
– Kérem. Belépőkártya nélkül nem engedhetek be senkit az ipartelepre. Nagyon sok cég van itt. Honnan tudjam, hogy …
– Jó, jó! Értem! Tavaly felvételkor ennek a munkásnak nem készítettek kártyát valami miatt. Most engedje be dolgozni. Majd a jövő héten pótolni fogjuk.
– Uram! Kártya nélkül akkor sem lehet. És ha kapok egy ellenőrzést? – makacsolta meg magát az őr.
– Új ember, ugye? Még jó, hogy tőlem nem kér kártyát! – kezdett felmenni a pumpa a főnökben.
– Ha már szóba hozta, akkor …
– Na várjon csak! Kérem a főnöke telefonszámát! Azt hiszem, holnaptól kereshet másik állást!
Négyujjú keze sebesen járt az időmanipulátor gombjain. Társa érdeklődve nézte mind a három szemével.
– Mit csinálsz? – kérdezte később.
– Próbálom rendbe tenni a dolgokat – válaszolta, miközben ismét a megfelelő helyre állította az időpontot.
– Miféle dolgokat?
– Nem szeretném, ha ezek az emberek elveszítenék az állásukat.
– Mikor tanulod meg végre, hogy nem avatkozhatunk közbe? Így nem! Azokat a változásokat, amiket el szeretnénk érni itt a Földön, azt nem itt kell kezdeni! Hanem fent! Sokkal feljebb!
8 hozzászólás
Ez érdekes! Nem nagyon olvasok sci-fit, mert nem nekem való, de ez tetszik. Lesz folytatása?
Ugyan 5-öst adtam rá, de….
A mű hiányossága a befejezetlenség. Nem az, hogy a történetnek nincs vége, mert van. De, lehetne hosszabb. Kicsit jobban kibontva. Vagy folytatásos történet. Biztosan lenne hozzá még ihlet.
Ölellek: én
Kedves Artur!
Nagyon jó írás ismét, kissé meghökkentő volt a vége,
de nagyon találékony!
Gratulálok, bár én is olvastam volna még,
ahogy a főnöktől is elkéri a belépőt és az azt követő párbeszédet! :))))
sólyomlány
Köszönöm szépen a hozzászólásokat! Nem. Nem lesz folytatás. Amit meg akartam fogalmazni ezzel az írással, azt már megtettem. Azért került a sci-fi-be, mert a két végkifejletet nem tudtam mással megoldani, mint időugrással. A lényeg, hogy … na, mindegy. Ha nem érezhető ki belőle, akkor valamit nem jól fogalmaztam.
:-)))
Szia!
Nagyon tetszik az írásod, élvezettel olvastam.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Örülök, hogy tetszik.
🙂
Először meglepett hogy először nem volt ott a telefon, hazament érte stb., aztán megint a hátralépésnél kezdted csak más kifejlettel…de a vége megmagyarázta.:)
Ha a vége megmagyarázta, akkor ennek nagyon örülök.
Köszönöm!
🙂