Zoltán és Piri osztálytársak voltak. Piri nehezen birkózott meg a reál tárgyakkal, különösen a matematikával gyűlt meg a baja, amiből gyakorta bukásra is állt. Valójában nem neki találták ki a gimnáziumot, de a szülei ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább az érettségit letegye.
Zoltán eminens tanuló volt, kiváló képességével hamar kitűnt a többiek közül. Tudta, hogy az adottságait nem magának köszönheti, ezért igyekezett ezt a kapott ajándékot jól kamatoztatni, elsősorban szorgalommal, másodsorban azzal, hogy segíti a gyengébbeket.
Piri nagyon csinos lány volt, ráadásul kacér is. A fiúk többsége bukott rá, amit szinte királynői felsőbbséggel zsebelt be magának.
A lány nem igazán kedvelte Zoltánt, mivel a fiú nem tartozott a hódolói közé, ugyanúgy viselkedett vele, mint bárki mással.
Ezt a békát nehezen nyelte le, ezért taktikát változtatott és elvárások helyett ő kezdett kedveskedni a fiúnak. Elmondta, hogy mennyire csodálja azért, hogy mindig mindenből kiváló eredményeket ér el, míg ő csupán csak bukdácsol. Megkérte, hogy korrepetálja őt, amit nem vár el ingyen, a szülei szívesen honorálják, hiszen nagyon fontos számukra, hogy le tudja tenni az érettségi vizsgát.
Zoltán semmilyen ellenszolgáltatást nem igényelt és nem is fogadott el, hiszen mindig örömmel segített.
Mindannyian leérettségiztek, amelynek örömére többen is szerveztek bulit. Így tett Piri is. A szülei balatonedericsi nyaralójába hívott meg néhány fiatalt. A fiúk italokat, a lányok különböző nasikat hoztak magukkal. Magnóról szólt a zene, így sokan táncra is perdültek. Egy lassú táncnál Piri felkérte Zoltánt. A fiú szabadkozott, hogy a műfaj nem az erőssége, de Piri nem tágított. Úgy símúlt a táncosára, mint aki az idők végezetéig a karjaiban akarja érezni magát. Zoltánnak kezdett kínossá válni a helyzet, de a lány a tánc végén megfogta a kezét és húzta az egyik szoba felé. Ott szerelmet vallott és addig-addig mesterkedett, míg megtörtént a dolog. Mint utólag kiderült, mások is egymásra találtak.
Zoltán felvételt nyert a Cambridge-i Egyetemre, Piri pedig egy papírgyártó cég egyik kirendeltségén dolgozott adminisztrátorként.
Teltek, múltak az évek. Zoltán híres építészmérnökként jelentős vagyonra tett szert. A Pirit foglalkoztató cég pedig a privatizáció idején megszűnt, így mivel más munkát nem talált, kénytelen volt egy közeli üzletben árufeltöltőként dolgozni.
A húsz éves osztálytalálkozón jelen volt Zoltán is. Piri valójában nem sokat tudott a férfiről, így faggatni kezdte, hogy mivel foglalkozik, hogyan boldogult az életben.
Miután megtudta, hogy sikeres üzletember lett, elhatározta, hogy nemi erőszak vádjával teszi tönkre a férfit. Ez a bosszú nem csak Zoltán sikeressége miatt merült fel benne, hanem azért is, mert azon az ominózus alkalmon kívül – ahol ő mászott a fiúra – többet nem találkoztak. Piri hiúságát sértette, hogy Zoltánnak nem kell. Na, majd ő megmutatja, hogy nem olyan buta, mint amilyennek látszik.
Keresett egy férfi gyűlölő ügyvédnőt, aki szimpátiából ingyen vállalta a „sértett” védelmét. A bulvárlapok sorra tették közzé, hogy a híres és gazdag Zoltán bizony annak idején megerőszakolt egy kislányt, visszaélve azzal, hogy az osztálytársa korrepetálásra szorult. Piri zokogva közölte a bíróságon, hogy az egész életét tette tönkre ez a férfi azzal, hogy kényszerítette a szexuális együttlétre. Annyira szégyellte magát, hogy még a szüleinek se mert szólni. Ez a megalázó eset kihatott a további életére is. Értéktelennek érezte magát, soha többé nem hitt a szerelemben és segítséget sem mert igénybe venni.
A második tárgyaláson már megjelentek néhányan a volt osztálytársnői közül is, akik megerősítették, hogy Zoltán velük is erőszakoskodott. A csendes, zárkózott fiúban valójában egy hímsoviniszta lakozott.
Az ügyész feltette azt a kérdést, hogy Piri miért várt több mint húsz évet, hogy ezt az inzultust napvilágra hozza?
Piri ügyvédje elmondta, hogy védence egy gyenge nő, aki ráadásul soha nem rendelkezett olyan kiváló képességgel, mint a vádlott, emiatt eleve kisebbségi érzése volt. Ráadásul a továbbiakban is úgy alakult az élete, hogy jóformán semmire se vitte, életét egyik napról a másikra tengette. Tartott attól – ráadásul jogosan – hogy a bíróság nem a javára dönt. Azonban, ma már nem egy szervezet áll ki a nők védelme mellett, ezért társai biztatására mégiscsak megtette azt, amit azonnal meg kellett volna tennie. Ezt a harcot nem csak magáért végzi, hanem minden egyes megalázott, lenézett, bántalmazott, elnyomott és megerőszakolt nőért.
Bár az általa fájdalomdíjként igényelt ötvenmillió forint nem teszi semmissé a történteket, de legalább némi elégtételt kap az igazságszolgáltatástól.
Piri megnyerte a pert.
Zoltánt elhagyta a felesége és a barátai jelentős része is, egyedül Gyuri – aki gyermekkorától ismerte – hitt neki, sőt fel is nyitotta a szemét.
– Zoli tudsz olyan megerőszakolási perről, ahol az alperes ne lett volna sikeres és gazdag?
– Gondolod, hogy az egyszerű, hétköznapi, kispénzű emberek között nem volt szex?
– Azon az ominózus bulin is összejöttek párok, akik mélyen hallgatnak az ügyről, mert nincs mit elperelni a másiktól.
– A lelkiismereted tiszta, a többi nem számít. Néhány napig még téma maradsz a médiában, aztán újak kerülnek a címlapokra.
Egyébként abba is gondolj bele, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkeznek azok a nagypapa korú férfiak, akik szépségkirálynőket, modelleket vesznek feleségül. A hölgyek azt nyilatkozzák, hogy szerelmesek az úriemberbe. Hallottál olyant egyiküktől is, hogy érdekből köttetett meg a frigy? Láttál már nyugdíjas gyári munkást, akibe ennyire szerelmesek lettek volna az unoka korosztályok?
Gondolkozz! Hazug és álságos a világ, nem szabad komolyan venni azt, amit mondanak, hanem mögé kell nézni. Tehetséges, szorgalmas, becsületes ember vagy és ezért azt gondolod, hogy mindenki ilyen. Jobb, ha tőlem tudod, hogy nem. Egyébként sajnos most kénytelen voltál megtapasztalni is.
Ezt az ötven millát elbuktad, azonban több is veszett Mohácsnál.
4 hozzászólás
Kedves Rita! Nagyszerű történetet hoztál. Sajnos ilyen világban élünk, ami elég szomorú, de ez van! Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen, hogy olvastad. Igen, a probléma élő és való.
Szeretettel: Rita 🙂
szomorú
Kedves Túlparti!
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást.
Szeretettel: Rita 🙂