A csend zenéje !
Hangok nélküli szürke táj
Napfényt felváltó homály
Pihenés lomha évszaka
Csend honol nappal, éjszaka
Elveszett az ősz, a sok virág,
Az ég kékje, a napsugár
De halld a dalt, vigasztalót,
Szellő szeszélyt, tóringatót:
Itt bujkálok ágak között
Leveleket lekörözök
Versenyt futunk finom ívben
Akkordok a levegőben.
Hangom édes, fáj is néha,
Hol erőtől gyors, hol meg léha
Kiáltásom vigasztaló , Büszke kémény otthont adó
Fenséges komor férfi hang
Könnyedén hagyja el ajkamat
Érzelmeim izgatottan
Visszhangozzák hatalmamat
Az idő múlik, télkezdetre
Eljön a szél erős keze
Egybekelve szellőztetünk
Mindent mi utunkba kerül
Szellő s a szél vihar vagyunk
Az út porát felgyorsítjuk
Fát, bokrokat hajlítgatunk
Egyenletes lesz a hangunk
Ahogy jöttünk, el is megyünk
Mindig máshol van a helyünk
Szelek szárnyán tűnünk tova
Szikrát vet a nap a hóban.
Fehérvári Zsófia
Sarkad
2o15
7 hozzászólás
Kedves festnzenir!
´A csend zenéje´…telepszik az öszi tájra…
benne a tavasz, a nyár minden ígérete…
szüretek…a munkák gyümölcsét adja
Gratulálok:sailor
Szép gondolatok kedves sailor, osztom a véleményed, én is így gondolkodom, az ősz mutatja meg egész évi fáradozásunk gyümölcsét.
Köszönettel, Zsófi.
KEDVES ZSÓFI!
Szép verset írtál a csendről, a természetről. Én is természet-imádó vagyok, mindig csodálom, mert annyira gyönyörködtető és ott van igazi csend. Nekem is van A csend zenél c. versem, ahol erről szól a vers.
Azért megemlítem, hogy eme szép sorok megérdemelnék, hogy hogy a soronként végig nyolc-szótagokból álljanak. Kevés javítással megoldható.
Szeretettel olvastam: Kata
Tényleg gyönyörűen leírtad a csend zenéjét, kedves Kata.
Sokféleképpen látjuk a természetet. Én arra a csendre gondoltam amikor az évszakok felváltják egymást, arra az átmenetre amikor elcsendesül a táj, napfény hiányában kezdünk begubózni, ilyenkor figyelünk a természet hangjára, a szellő, a szél, a vihar hármas hangjára,mely sokszor felér egy jól komponált zenei darabbal.
Köszönettel, Zsófi
Szép lett a csend zenéje, kedves Zsófi!
Az első három versszak különösen megfogott, olyan igazi néma csend. 🙂
Szeretettel
Ida
Kedves Zsófi!
A csend esztétikai szépsége árad a versedből, nagyon festőire sikerült az alkotásod az elmúlás fájdalmaival átitatva.
Judit
Kedves Kata!
A természet szépségeit keverted az érzelmeiddel és ez annyira megfogó. Örömmel olvastam.
Üdv. Szilvi