Vonatom mellett száguldott a táj zihálva,
kerekek hangja mint ezernyi kődarab
csapódott percenként agyam szinén kivájva
a fájdalomnak mély, barázdás árkokat.
Szerettem volna tán csak fél órát pihenni
de ablakomnál egy kis fényfolt zaklatott,
aludni nem hagyott, sem éberen merengni
minduntalan, kitartón két szót suttogott:
ne bánts, ne bánts, ne bánts, jaj, ne bánts, ne bánts, ne bánts,
-de lásd be ! nem tudom feladni terveim
meg sem érzed, csak egy sejtcsomag vagy semmi más –
ó jaj fejembe már megint hasít a kín!
Esőt csapott a bősz vihar az ablakomra
elsiratva máris csöppnyi magzat életét
fejem lehajtom fáradtan a két karomra
de az a hang, a kín csak még tovább kisért.
Sulyosan hullott rám mint zord palást az álom
a szerződésem köt, lesz pénz is rengeteg,
dicsőség és siker az álom-látomásom,
majd máskor szülhetek egy másik gyermeket.
Hajnalpírban vánszorgott a nap koronája
fényfolt még csendesen ott futott mellettem,
szeméből patakként zúdult a könnyek árja
s e látomástól majd’ megrepedt a szívem.
vonatom száguld a nem messzi erdő mellett
-talán vadászok űzik – róka sompolyog ,
kölykeit cipelve reméli, hogy még lelhet
jobb kotorékot, hol nem szállnak vasgolyók.
hulló könyeimet szinte észre sem vettem
már láttam tervezett tettem gyalázatát,
róka mamánál is ezerszer kisebb lettem
milyen anya az ki elhajtja magzatát ?
virágokkal várt a párom az állomáson
meg volt a szerződés! nevettem boldogan,
de mert első gyermekünket, a kislányt várom
ezért táviratban már fel is bontottam !
4 hozzászólás
Borzasztó választás ez, főként, ha egyedül kell valakinek minderről döntenie, vagy épp a párja nem pártolja a személyi gyarapodást. Ismerek egy hölgyet, az apja tiltotta meg első gyermekének megszülését, elvetette, s soha többé nem esett teherbe a nő. Nagyon furcsa, rigolyás, összeférhetetlen ember lett belőle, mert hiányzott életéből az anyaság érzésének megélése. Elmondhatatlan, mit veszített. Megrázóan fogalmaztad meg a vívódást.
Szeretettel: wryan
Köszönöm Wryan hogy elolvastad. Tulajdonképpen ez egy igazi női dilemma, mert a férfiak ha megértést is mutatnak, átélni soha, soha nem lesznek képesek.
szeretettel fefo
Kedves fefó!
Iszonyú emlékként hatott a versed végig vezetted előttem azt amit énnekem megkellett volna élnem, de az ösztönös önhatalmú döntésem miatt a vonatot akarattal késtem le, mely a vesztőhelyr vitt volna. persze ezt a dilemát egy hétig hordoztam magamben, és gordiuszi csomó kettévágásával csatát nyertem……….. és csodálatos kisfiút szűltem végül,aki most volt 41 éves.
Nagyon érdekes volt elolvasni mit éltem volna át akkor a 40perces utazás alatt.
De jó, hogy megírtad és én rátaláltam! Olvasás közben átéltem a nem átéltet.
Szeretettel: marica
Drága Marica ! Meghatott minden szavad, magam is átestem hasonló élményen, Szívemben hordozom egyetlen rossz döntésem meg nem született gyermekét. De azért van három lányom, és 5 unokám mindegyik csoda a maga valóságában de nem kárpótolnak azért az egyért, aki megbocsáthatatlan. Te – látod – sokkal jobban döntöttél. Ölel fefo