elmesélné azt amit elmondani nem lehet,
ha egyszer a sorsom másra fordulna,
vissza hív-e még egyszer, majd a délkelet.
A Holdsugár, ha egy kis estike volna,
látná a kis ablakból, ahogy én szenvedek.
a sorsomat egy mély szakadékba tolva,
életem göröngyös útján mennyit tévedek.
Milyen átok, ami az én jó szavamat rosszra változtatja
megfontolt jó gondolat, rossz lesz amikor kimondom,
ugyan az a kimondott szó, egy másiknál egy jó forma
de én lyukas vödörrel, vizet csak a Tiszába hordom.
Nekem a jövőben csak hallgatnom kellene
szó nélkül leírni mit kimondani nem tudok,
de engem elcsábít a hangos szavak szelleme
az ellenségem nekem, saját magam vagyok.