Álmaid háza, egy régi ház, árnyas kert mélyén megbúvó varázs.
Megmaradt ékessége a régmúltnak,
Ilyet építeni ma már nem is tudnak.
Sokáig kutatod, keresed, még egy domboldalon végre megleled.
Mint a szerelem, úgy önt el a vágy, hogy tiéd legyen ez a régi ház.
Álmodsz róla egyre: nappal és éjjel,
Míg átveszed kulcsait végre a héten.
Büszkén nézegeted a tágas szobákat, a kertben az égbe nyúló fákat.
Az üres házat visszhangzó lépteiddel bejárod, az ablakokat kitárod.
Az ötszögletű szoba közepében állva,
Meghatott köszöntőt mondasz a házra.
Megígéred neki, hogy szépen karbantartod, ahol kell, majd felújítod.
A költözésnek minden percét élvezed, cipekedsz, sikálsz és fényezel.
Késő este is még teszel-veszel, pakolsz,
Éjfél elmúlt, amire végre ágyadba bújsz.
Kulcsra zárt ajtód mögött álmodsz mosolyogva, itt az új otthonodban.
A behajtott spaletta sötétjében, árnyak gomolyognak szobád mélyében.
Ágyad mellett libbenve körülvesznek,
Az örömödben, csendben megfürdenek.
Hosszú utakról jöttek, más álmokból, más életekből hozzád megérkeztek.
Megláthatod őket más éjjeleken, ha majd a sötétben egyszer ébren leszel.
Árnyalakot, mely a fotel mélyén kuporog,
A ködöt, amelyik a tévé mellett gomolyog,
Árnyékodat, ami mintha nem is lenne a tiéd, rossz fele vetülve mást idéz.
Megláthatod akkor is, ha süt a nap, és ragyogása elűzi mind az árnyakat,
A csempe tükrében felbukkanó rebbenést,
A homályos tükrök mélyén látott jelenést.
Egy arcot mely kikukkant az ajtó mögül, egy nevetést mely gyorsan elül.
Hallhatod körülötted a reccsenést, a szusszanást, a kattanást és rebbenést,
Mit a bútorokra, és a parkettára ráfogsz,
A zajos hűtőgépre is rosszallón morogsz.
Úgy akarod hinni, hogy ők a zajok forrásai, nem pedig az éjszaka árnyai.
Pedig itt éltek ők is mind egykoron, de lelkük most már más testben honol,
Itt sírtak, nevettek, szerettek, énekeltek,
Zokogtak, örültek, imádkoztak és féltek.
Amíg áll a ház hazajárnak, álmukban régi otthonukba újra visszatalálnak.
Félni tőlük nincs okod, álmaidban téged is visszahúz számos régi otthonod.
Mire reggel néha még visszaemlékezel,
Amikor csodálkozva, frissen ébredezel.
Furcsa, átvett hangulatok, különös látogatások, elrebbenő éjjeli látomások.
18 hozzászólás
Nagyon érdekes témát választottál, s azt igazán gyönyörű formába öntötted. Különleges a versforma, egyedi, de minden rendben és a helyén van. Igazán élvezettel olvastam, és gratulálok hozzá.
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy nálam jártál és a kedves szavaidat.
Judit
Kedves Judit!
Mintha magam írtam volna! Csodálatos! Gyönyörű verset írtál! Áthat mindent! 🙂
Csak gratulálni tudok!
Szeretettel: Lady Nairi
Kedves Nairi!
Remek, hogy magadénak érzed a verset!
Köszi a sok dicséretet! / Csak nehogy a fejembe szálljon! 🙂 Bár ettől nem kell tartani, mert a titkos szavaztokban már kaptam érte sok-sok rossz pontot is 🙁 /
Köszönöm, hogy olvastál:
Judit
Kedves Judit:)
Csak ismételni tudom az előttem írókat.
Tényleg különleges versforma.
És a téma sem mindennapi.
Szeretettel ölellek
Ankó
Kedves Judit!
Érdekes álmok, érdekes látomások, egy megvásárolt régi ház öröme, ismerem az érzést, és tetszett amit olvastam.
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Anikó!
Köszönöm, hogy nálam jártál. Örülök, hogy tetszett a vers.
Judit
Kedves Zagyvapart!
Egy régi házba beköltözni valóban különleges élmény. Mások által ültetett nagyra nőtt fák a kertben, mások által belakott terek, különös kacatok a pincében és a padláson…
Nem csak a ház lesz a miénk, hanem egy darabka a múltjából.
Örülök a hozzászólásodnak.
Judit
Kedves Judit!
Ott jártam én is abban az ódon házban,
éreztem a régi illatokat, melyet szavaid által követtem…
A jelen és múlt időt keverted benne,
ha szeretnéd javítani, akkor nézd át, még egyszer..
Üdv: Lyza
Kedves Lyza!
Nem tartom magam költőnek, de héha MUSZÁJ írnom egy verset… A legtöbbet megtartom magamnak, csak néhányat tettem fel az oldalra.
Köszönöm, hogy elolvastad és hozzászólást is írtál.
Judit
Kedves Judit!
Nekem régi emlékek jutottak eszembe a versedről.Szívem összeszorult…
Nagyon egyedi szép vers.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy megérintett a versem. Számomra is nagyon különleges ez a vers, mert egy este egyszercsak le kellett írnom. Nem gondolkodtam rajta, nem fontolgattam, nem forgattam magamban, csak írtam. Mintha valaki vezette volna a kezemet.
Judit
most visszakerestem ezt a verset. azért elég félelmetes. szeretném azt hinni, hogy csak azok járnak vissza, akik itt valamit még nem intéztek el, vagy valakire nagyon haragszanak, bosszút akarnak állni. de ez is csak a primitívebb fajta lehet. csak van a "túlvilágon" is értelmes elfoglaltság.
Kedves Müszélia! Nagyon köszönöm, hogy elolvastad ezt a régi versem! Szerintem nincsen benne semmi félelmetes. 🙂
Akkor most prózában /hátha az jobban megy :D/ : mindannyian kísértetek /is/ vagyunk. /Mert mi a földi élet? A kölönböző energiák, különböző megjelenési formái./ Amikor ebben az inkarnációnkban takarék üzemmódban vagyunk, /pld. alszunk, vagy eszméletlenek vagyunk/ akkor az energiáink egy része "elkóborol" belőlünk és visszatérünk a régebbi inkarnációinkba, és azok helyszinére. Ezt nevezzük álomnak, amikor felébredünk. Akik most ott élnek, ahol hajdanán – előző életeinkben – mi éltünk, azok pedig érzékelik ezt az ott jelenlévő energiát. Néha látványként, néha mozgásként, néha hangként. Ilyenkor azt mondják "kisértet" jár a házukban.
Judit
´de lelkük most már más testben honol´
…igazán jól sikerült ezt a ´nem-könnyü témát´,
a reinkarnációt ábrázolnod!
Gratulálok!
Üd:sailor
Milyen különös, hogy pont most, halottak napja előtt találtál rá, erre a réges-régi versemre, ami nekem is olyan furcsán ismerős, mintha nem is egészen én írtam volna.
Tulajdonképpen nem csak a reinkarnáció a témája, egy álom elmélet, egy kísértet elmélet is. Eléggé kapcsolódik hozzá az "Álmok, vagy emlékek?" című írásom.
Örülök, hogy jól sikerültnek találtad! Kicsit hosszadalmas, kicsit nehézkes talán, de akkor ez így jött, és képtelen lennék másképpen újra megírni…
Judit
Ezt az érzést igencsak élethűen ábrázoltad, drága Juditom!… Valóban ezt érzi az ember, ha régi házba költözik…Kitűnő ábrázolás! Szeretettel gratulálok és ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Milyen különös, hogy ez a több éve írt versem, most újra olvasókat talált, és itt kísért az oldalon! 😀
Köszönöm az olvasást, és a véleményezést. Igen, én hiszem, hogy a régi házakkal együtt jár a régi lakók szelleme is…
Judit