Mondhatom, hogy fél életen át,
feszegettem a megvetett rend
megunt, együgyű struktúráját.
Ezért, énnekem fent volt a lent,
és ideát volt az odaát,
s lazán léptem át a végtelent.
Aztán lassan minden szétesett,
romlásnak indultak javaink,
a tévedhetetlen tévedett,
összekuszálódtak szavaink,
a rend világának vége lett,
s hamisan zengtek a dalaink.
Tékozló fiad nyújtja kezét,
– a káoszban vergődve sután –
s borulna áhítattal eléd:
REND, s zavart mosollyal, – miután
minden tönkrement – indul feléd,
hogy el ne hagyjon többé bután.
Behódolva a fegyelemnek,
felvállalt türelemmel járok,
támaszává válltan a rendnek,
lámpáknál, s zebrák előtt várok,
nyomomba hiába erednek
mindent letipró kannibálok.
Nem bűvöl az eltérő „trendi”,
mondandóm nagybetűvel kezdem,
s magyar szavakkal fejezem ki.
Vesszőket teszek, ponttal végzem,
s ha véletlen’ más is megérti,
nem írom át, nem éget szégyen.
Komor szabályaid betartom,
s hogy meghódítsam a végtelent,
konok fejem igába hajtom,
s feláldozok mindent, ami szent.
Lázadó célom vagy és rajtom,
önként felvállalt megváltó REND.
6 hozzászólás
Hm!…
Többször elolvastam, roppant érdekesnek találom, főként, mivel a REND kérdése engem is sokat foglalkoztatott régebben (is).
…
A versforma igen tetszetős, tartalmilag nekem a 4. versszak a legmegkapóbb. Az utolsónál meg igen elgondolkodtam, a feláldozható, minden szent dolog és a megváltó rend ellentmondásosságán.
…
Én magam ugyan inkább szabálykövetőnek mondanám magam, de a REND szótól, pláne így írva és mondva, feláll a szőr a hátamon, mert negatív asszociációkat kelt bennem, és akkor már inkább a szabadságra és lázadásra szavazok. Az a baj, hogy itt ezt nem lehet elég jól kifejteni, pedig órákig tudnék róla beszélni.
A vers mindenesetre tetszik.
Üdv,
Poppy
Én is lázadó vagyok Poppy! Volt idő, amikor évekig nem kötöttem meg a cipőim fűzőit. Miután a nejem férjül vett, okosan megoldotta a dolgot, csak fűzőtlen cipőket vett nekem. Esküvői fotót egy vagyonért nem csináltattam volna, (nem csak a kafferbivaly kinézetem miatt) és sorolhatnám. Most is lázadok. Szótlanul lehajolok a réten elszórt, napok óta heverő sörös dobozért és hazaviszem a kukába.
Köszönöm, hogy olvastál. (A szőr nekem is feláll a hátamon mindent megszabott és előírt szokványos dologtól és mégis…)
Ha nézem a tartalmat, a keresztrímeit és mondandóját,
ismét csak elismerésem tudom tolmácsolni!
"Rend" a lelke mindennek! Üdv: sólyomlány
Köszönöm szépen.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Érdekes. Ilyet még nem olvastam tőled. Talán ezzel kellett volna kezdenem.
Ez a vers is bizonyíték az igényességedre. Valószínűleg nemcsak a versekben az életben is így van. Az újabb verseid szelídebbek. Ez szerintem lázadó. Jó volt olvasni, mert nem rossz 🙂 (ez sem)
Ági
Kedves Ági!
Világéletemben lázadó voltam és azt gondolom, az maradtam vénségemre is. Ma, amikor az a „trendi”, hogy a szabályokat csak másokra nézve gondoljuk betartandónak, a fegyelmet, a csendes helytállást tartom lázadásnak. Nem hőbörgök, nem elégedetlenkedem folyamatosan, mint százból kilencvenen, nem másoktól várom a megváltást, csodákra sem várok, hanem teszem a dolgom, ahogyan tudom. Aztán megyek, amire megyek, s nem a kormányt, nem a társadalmat hibáztatom a saját tehetségtelenségem okán, s nem várom el, hogy a gyermekeim és unokáim jövőjét is nekem, (nekünk) osszák szét, (mint, ahogy tették egyes bajnokaink az elmúlt évtizedekben) csak azért, hogy tartsam a pofám.
Köszönöm a figyelmed. a