A vágynak nagy szárnyai vannak
Mondd, miért múlik el az élet
oly gyorsan kettesben veled?
Én mindig öröknek remélném
a közös boldog perceket.
Hány emlék vésete örökké
dobogó szívünkben marad,
de tovább sodorna az élet,
szállnánk, mint szabad madarak.
A vágynak nagy szárnyai vannak,
emelnek csillag-útra fel,
de véled mégis jobb a földön,
itt szívem igaz párra lel!
Közénk az idő, s tér nem állhat,
hűségünk olyan, mint a kő,
szilárd, mint bércen épült várak,
szerelmünk megtartó erő!
5 hozzászólás
Nagyon szép vers a szerelemről, a hűségről; jólesett olvasni!
Szeretettel: Mónika
(Ui.: Nemrég jártam otthon, Debrecenben; gyönyörű város, jó időnként visszatérni, megcsodálni… sokminden változott ott az utóbbi időben!)
Bizony, kedves Mónika, én is csak kapkodom a fejemet, pedig itt lakom. Most is nagy munkálatok folynak a Piac utcán. Sajnos a vers címét elnézhettem. mindjárt javíttatom…
Szeretettel: alberth
Bizony, kedves Mónika, én is csak kapkodom a fejemet, pedig itt lakom. Most is nagy munkálatok folynak a Piac utcán. Sajnos a vers címét elnézhettem. mindjárt javíttatom…
Szeretettel: alberth
Szeretettel olvastam a versedet kedves Albert!
Szépen írsz a hűségedről, a vágyról, amik szállnak, mint szabad madarak.
Szeretettel gratulálok: Ica
Már meg az első sorhoz ragadt a cím. Na mindegy, ettől még nem lett rosszabb a vers. 🙂
Köszönöm gratulációdat, Ica!
Persze én szívből is írtam a verset, szóval nem csak költői ábránd mi benne olvasható, hanem komolyan is gondolom. 🙂