amit német költők írtak,
a magyar olvasó nem talált
eléggé intuitívnak.
Nem szereti a nyílt szavat
hízelgő szónak beugrik,
rögtön nagyon tetszik neki
de aztán hetekig csuklik.
Édesem, drága barátom
ha ezt hallja, akkor lágyul,
ha mindenki csak ezt mondja
akkor már csak bámul 's csábul.
„Aki mindenkinek barátja
az nem barátom nekem!”
Már Molière ezt mondta
's ezt ma már, komolyan veszem.
Nekem is volt sok „barátom”
míg engem ő manipulált,
de az őszinteségemkor
ő nagyon gyorsan tovaállt.
Ha te jobban akarsz látni
hát nyisd ki jobban a szemed,
de de tisztán akarsz látni
néha be kell csuknod neked.
A sors akarta becsukni
éveken át mindkét szemem,
jó, hogy nem sikerült neki
mégis az segített nekem.
A rossz szemekkel láttam meg
ki az igazi barátom,
mert az, aki még megmaradt
csak egy pár, és a családom.