Fel őröl az álom mit magamra hagytam,
Az idilli kép, hogy minden csodaszép,
S a szivárvány hamis, és fáj,
Ezer szó mi a szájnak nem jár.
Kár, a felhők már nem színesek,
S az őszi rózsa szirmain lépkedek.
Nesztelen, nehogy meghallják léptem,
Mert fedő szó mit pofonként kapok,
Miközben magam után már semmit nem hagyok.
Csak csendesen… halkan…
Ahogy bennem a szív dobban…
Suttogom párnámnak mikor már a függöny sem rezzen,
Mikor a csönd szinte ordít,
S komor az éjszaka,
Ilyen lehet, az ősz otthona.
8 hozzászólás
Nem tudom , talán ilyen…
Szép versedhez gratulálok, Judit
Köszönöm szépen a hozzászólást!
Szia!
Versedet többször elolvastam. Az elejét kissé értelmetlennek találtam, de ez talán az én hibám, – nem tudom. Az igazi vers nekem ott kezdődik, hogy : – "A felhők már nem színesek" stb. Ettől kezdve a végéig gyönyörű. Szép szomorkás őszi hangulatot áraszt, talán valóban ilyen "Az ősz otthona"./a nyolcadik sorban a "fedő" azt hiszem feddő akarna lenni/
Versedhez gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Kedves Londonman! Egyetértek az előttem szóló hovával. Valóban, az eleje versednek értelmetlen számomra, a felhőktől kezdve viszont tetszik. Innentől kezdve jó.
Szeretettel Irén
Kedves Londonman! Nekem tetszenek az első sorok is, meg úgy az egész vers …kivéve, a "magam után már semmit nem hagyok" gondolatot! De hát minden olyan mint az ősz, az elmúlást jelenti. Kár……Gratulálok.
Egy pici ellentmondást érzek, hogy hamis a szivárvány, De mint tudjuk maga az ősz nagyon is színes és bizony az ilyenkor nyíló virágoktól a fakó rozsdaszínig mindennel találkozunk. De tudom a lényeg nem itt van, hanem hogy valójában milyen is az ősz otthona. Kiben milyen? benned ilyen.
Gratula!
Köszönöm szépen az értékelést és a hozzászólásokat!
Ha az lenne az első sor, hogy: Felőröl az álom,mit magára hagytam……akkor számomra az eleje is teljesen értelmes lenne, sőt sejtelmes.
"Az őszi rózsa szirmain lépkedek" viszont nagyon szép megfogalmazás.