A szülőföld
A szülöföld nem hagy el soha
csak téged visz a vágyad,
de a hazai árnyak
rád vetülnek,
fényesen ülnek
lekedben, mint csillagok pora
vígasztalnak, örömet adnak,
mint messzi táj mosolya
arcodra ragyogják
a régi fényt
és minden reményt
bő kézzel osztogatnak,
csak hagyd
hogy kinyíljon a virág
érezd meg illatát
és megifjul a lélek
tündöklő emlékek
öröme, vigasza
derül föléd
kiderül a zord ég
csupa ölelés
és hivogató kitárt karok
lendülnek eléd
legyen ez elég
egy csöppnyi boldogsághoz.
2 hozzászólás
Szép vers, nagyon tiszták és logikusak a képek levezetései. Véletlenül vagy szándékosan került a gyerekversek kategóriába? Én nem biztos, hogy odasorolnám. De tetszik, gratulálok!:)
Kedves Zsuzsa! v
Kersed Iránytű a zélet szeretete és szépségei felé! én egyet értek a gyerekvers kategóriával.
nagyon szép kpek a jövőrő reményeiés egyben cél is.
szeretettel: marica