A tigrisbőrbe bújt bárány

A báránynak az kölcsönzött bájt,
hogy mindig kerülte a bajt.
Gondosan került minden csehót, lebújt,
de egyszer az ördög valahogy belebújt,
és azt sziszegte a fülébe,
ez a kénkőszagú falábú,
hogy ne járjon a világon pőrén,
viseljen tigrisbundát a bőrén.
A gondolatot azonnal követte a tett,
a bárány takaros tigris pótlék lett.

– Minden reggel tigrisként kéne kelni,
és durva nótákat énekelni.
Kit érdekel már a gyapjú borítón
átszűrődő bari bariton.
Mindenkibe mindig bele kéne kötni,
pontosan a pázsit kellős közepére köpni.
Mióta csíkos a szűröm,
a gyengeséget nem tűröm.

Hogy megtörje ezt az idilli képet,
a farkas csendesen a képbe lépett.
A bárány feledte a menő tigris felmenőket,
a csíkos barátokat, és a csíkos barátnőket,
feledte rettenthetetlen sárga-fekete apját,
futásnak eredt és mentette a saját gyapját.