Addig voltam boldog,
míg elmondtad nekem!
Utána terjedt szét,
lelkemben a méreg.
Jól gondolja meg,
ki fiú barátja akar lenni!
Mert újra és újra
szeretné hallani:
Most mi van?
Most mi van?
Most mi van veled?
Viszket a lelkem,
ki van éhezve rád,
de nem szórod már rá,
lelked hímporát.
5 hozzászólás
Szia Ildikó! Addig volt boldog a lány, amíg volt fiú-barátja, aki nap, mint nap megkérdezte tőle, hogy vagy, mi van veled? De ez nem kellett a lánynak. Elküldte a fiút, lerázta. Azóta "viszket" szegény leányka leples lelkecskéje, bizony, hogy! Mert a fiú már máshová szórja "lelke hímporát" (S lehet, h mást is.) Ti leányok ne tegyétek! Jó, ez, frankó, Ildikó! Értik a fiúk és a lányok. Szeretettel: én
Kedves Bödön!
Addig voltam boldogtalan, (nem is igaz, mert már nem voltam az!), míg hozzá nem szóltál a versemhez.
Talán nem túlzás ha annak nevezem. Mármint versnek.
Olyan téma ez, ami nincs kibeszélve.
Hogy miért is kellenek pl. a lányoknak fiú barátok?
Nekem is volt egy-pár mindig.
A férjem mondta egyszer, mikor dicsekedtem, hogy azok nem barátok, hanem bátortalan udvarlók voltak. Persze vannak kivételek. Most is vannak! Mármint, akik tényleg barátok, s nem bátortalanok.
Szerintem a legértékesebb dolog a világon, az igaz barátság!
Szeretettel: Ildikó
Amit írtam, nem változtat annak az igazságán, amit te írtál alább!
Végül is, tökéletesen leírtad az én legutóbbi esetemet.
Szeretettel:
Ildikó
Lelked válaszol egy másik lelkébe fojtott kérdésekre.
A vajon, boldogabb e nélkülem….
Drága Andi!
Olybá tűnik,hogy nem, de ez nem ok arra, hogy feláldozzam az önbecsülésem minden aranyát!
Szeretettel:
Ildikó