Elhalványult emlékeimen,
Tűnő mosolyod élesztgetem.
S ahogy a szél, erdő illatát
Cibálja virágos réten át,
Úgy lebbenti föl hajad, kezed,
A dédelgető emlékezet.
Gyöngy-nevetésed hangzik újra,
S vadóc tested hozzám simulva
Didereg, – s megremeg az ég is, –
Ruhádtól megszabadulsz mégis,
S hunyt pilláink mögötti éjbe’,
Égve zuhanunk az örvénybe…
Majd sóhajtva, félve ébredünk…
Még egymásba fonódik kezünk,
De már közénk kúszik egy árnyék:
Mennem kell, – szemed kérlel: várj még –
S ott hagyok, ha nem is akarod,
Szívemből egy apró darabot…
12 hozzászólás
Kedves Antonius!
Máté Péter daléa jut eszembe a versedről; " s mindig ott hagyok, egy darabot a szívemből".
A búcsúk már csak ilyenek:-))
Nagyon szép versedhez gratulálok, ismét a Tőled megszokott gyönyörűséget olvashattam.
Szeretettel:
Hamupipő
Köszönöm kedves Hamupipő. a.
Kedves Antonius!
Szép vers, legfőképp az utolsó versszak tetszik valamiért.
Köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok hozzá!
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy megtiszteltél, időt áldoztál rám, olvastál, értékeltél.
Kedves tőled.
Üdv. a.
lenyűgöző 😀
Huncutka kedves!
Köszönök mindent. a. (Sokat sejtető neved tetszik. 🙂 )
Gyönyörű!!!! / ez is/
Köszönöm a csodás perceket.
Köszönöm.
Tetszik a hangulata.Grt.Z
Köszönöm.
Üdv. a.
Kedves Antal !
Ki tudja hány felé szórtuk szét egyetlen szívünk darabjait ? Olyanok vagyunk már mint a "szarrá" olvasott könyv, mindenhol papírfecik lógnak ki belőlünk, mégsem hal ki szívünkből az érzés, testünkből a vágy. Úgy van ahogy írod, sóhajtunk, fonódunk, és otthagyunk. Én már egy ideje imádom a verseidet, talán ez az egyik kedvencem. Hogy miért is ? Lehet nem értek hozzá, nem tudom elemezni, csak azt tudom hogy megérint,… ott legbelül. Csudaszép !!!!! Gratulálok még mindig !!!!!
Szeretettel: pipacs
Pipacska kedves!
Köszönöm, még mindig.
Üdv. a.