Ilyen vagyok egy olcsó könnycsepp?
Mit némán elmorzsolnak?
Hisz ugy sem hiányzik senkinek
Az idő sürget és menekülök haza
Még is rajtam a koldusok szaga
Enyém minden mégsincsen semmim
Kergetnek a szavak a bús éjszakába
Folytogatnak a könnyek némán állva
A szerető szív mely most háborúra hív
A kedves ki most a legmélyebb sebet ejti
Gyógyírt tudom még is ő fog hozni
Szeretem őt örökké bármit fog tenni
De még is rosz ilyen kiszolgáltatottnak lenni
Pedig tudom boldogság ez
Csak vele lenni és minden szavát
A szivembe vésni
S csak egy valamit tudok tenni
Előle hozzá menekülni!
1 hozzászólás
Jó! Sok boldogságot – mégis! Aztán… öszvecsiszolódást… békét…
(üdv.: Á.e.)