Ajándék ez a nap,
robosztus ácsolása
az időnek.
Ne a fogát nézd,
nem harap,
mérge mélyebben
rejtezik,
kavargó gyomrod
fekélyes bugyraiban,
hová a reménytelenségben
megcsömörlött lelked
költözött.
Érdekes a cím, nem ilyen tartalmat reméltem hozzá. Mégis tökéletes.
Számomra azt jelenti, hogy minden nap ajándék, ha úgy érezzük, hogy nem az, az nem a nap hibája, hanem a miénk.
A második képben elképesztő fantázia van. Sokszor érzem a reménytelenséget mostanában. Ez teszi tönkre a napot, az enyémet is.
Jól elgondolkodtam ezen a verseden is, biztos nem véletlen, hogy olvastam…
Ja, legalább tízszer. 🙂
Most már csak tanulni kellene belőle. 😀
Köszönöm az élményt!
8 hozzászólás
Kedves Csaba!
Érdekes a cím, nem ilyen tartalmat reméltem hozzá. Mégis tökéletes.
Számomra azt jelenti, hogy minden nap ajándék, ha úgy érezzük, hogy nem az, az nem a nap hibája, hanem a miénk.
A második képben elképesztő fantázia van. Sokszor érzem a reménytelenséget mostanában. Ez teszi tönkre a napot, az enyémet is.
Jól elgondolkodtam ezen a verseden is, biztos nem véletlen, hogy olvastam…
Ja, legalább tízszer. 🙂
Most már csak tanulni kellene belőle. 😀
Köszönöm az élményt!
Én köszönöm, hogy olvastad! Egy másik portálon a trójai faló képét mellékeltem hozzá illusztrációként. 😀
Ó! Hát, elképesztő vagy… 😀
Tudom. Meg lehengerlő, meg…. szerény. 😀
Csaba, hogy megláttam a trójai falovat, és újra olvastam, már egészen más lett…
Tökéletesen érthető.
Köszönöm, Irén!
Kedves Csaba!
Elgondolkodtatott a versed. Többféleképpen is értelmezhető. Azonban a trójai faló mellett egy konkrét értelmet kapott.
Tetszett!
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm, Zsóka, talán kár volt emlegetnem az illusztrációt, hiszen mindenki úgy értelmezi, ahogyan akarja.