Szemünkbe csontos fények gyűlnek,
íriszekbe tört sötét világok,
köröttünk hollószárnyú éj repül, meg
fogatlan bűzöket csikorgó átok.
Kezünkbe semmi morzsolódik,
megkapaszkodunk a végtelenbe,
tapintanánk egy álmodott valódit,
vihart, fuvallatot, ha szél se lenne.
Lábaink csönd mocskát tapossák,
saját piszkunk a megszokás, a sár,
akolmelegbe korcsosult okosság
mind a félelem, a düh, hogy ennyi jár.
Aztán, ha ránk talál a reggel
még összerázzuk szétszórt csontjaink,
és féltudatlan, sajgó értelemmel
nézzük el, ahogy a holnap messze ring.
12 hozzászólás
Kedves Béla!
2021-es vers!Nagyon látszik!
Én annyit mondanék enyhe "katasztrófa hatása van"
Olyan világvége vers tőled szokatlan.
De meglehet érteni sejteni lehet az okát!Érdekes volt!
Ági
Kedves Ági!
Abszolút jól érzed, bár azért világvégét nem szán vizionálni a vers, inkább egyfajta ébresztőnek szánom. Abban viszont teljesen igazad van, hogy a zárása nem feltétlenül ösztönző.
aLéb
Kedves Béla!
2021-es vers!Nagyon látszik!
Én annyit mondanék enyhe "katasztrófa hatása van"
Olyan világvége vers tőled szokatlan.
De meglehet érteni sejteni lehet az okát!Érdekes volt!
Ági
Ági,
kétszer küldted, tehát mégyegyszer megköszönöm a bejegyzésedet :-).
aLéb
Kedves Béla!
Véletlen írtam kétszer, de inkább kétszer, mint egyszer sem 🙂
Ági
Köszönöm, Ági 🙂
aLéb
Nagyon szomorú, fájdalommal teli valós verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napot kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa,
köszönöm szépen a hozászólásodat, örülök, hogy átérezted a verset.
aLéb
Szia aLéb!
Ritkán szólok mosolytalanul, most igen, mert a versed sokkal erősebben szólal meg bennem, mint akkor, amikor máshol írtam hozzá.
Véleményem ugyanaz: hiteles gondolatok a homokba dugott fejekről, az indokolatlan, már-már bűnnek számító csöndről, szemhunyásról, beletörődésről.
"Személyes világommal összecsúszik" (ezt tőled idézem) a mondanivalód, ma sokkal markánsabban, mint először. Dühöt érzek és tanácstalanságot, mert az "egy fecske" azóta is érvényes, és csak nem akar, vagy mer előjönni a többi.
Írnék dühösebbet is, de akkor moderálnom kellene saját hsz-em.
Szükség van szemnyitogatásra, mert ébren sokkal kifizetődőbb álmodni, mint homokba dugott fejjel.
Vedd úgy, hogy tombolok, odacsaptam az asztalra, még fújtatok, ám hiába engedem ki a gőzt, egyre gyűlik, egyre jobban feszít. Ilyenkor általában robbanás következik.
Köszönöm a gondolkodtatást. Mindenkire ráférne – pincétől padlásig.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez a vers bennem is szomorúan, inkább keserűen jött és szólt, mert… de mindek is magyarázzam tovább, hiszen teljesen jól érzékelted nem csak verset magát, de az indíttatását is.
Nagyon köszönöm hogy sosem mulasztod el olvasni, gondolataiddal ellátni a verseimet, sokat jelent.
aLéb
Kedves aLéb!
Köszönöm szépen, hogy tükröt tartottál elém.
Nagyszerű gondolatok költészettel átitatva, de tőled mi más is lehetne?
🙂
Mesteri, de nem mesterkélt, hanem letisztult, őszinte sorok.
Üdvözletem!
Eferesz,
magam elé ugyanúgy, a valamikori aktivitásom, érzékenységem úgy érzem, árnyéka önmagának, ez is meghatározta bennem a sorokat, mint ahogy a környezetemben tapasztaltak is.
Nagy örömmel láttalak itt, köszönöm.
aLéb