Minden áldott szívből egy új remény jön reánk,
ezért lesz oly szép a lelkünk, ha megpillantjuk őt,
ringató szellőként ölel, mint a fátyol;
célja útján most is könnyű szeretni e nőt,
idővel hát jól érthető: lénye bennünk megállt…
alél sok száz tovatűnt perc, mit oldalán tölthetünk:
tópart keblén virágszirmok csöndben nyílnak,
üde fákon színes hangok együtt hívnak;
némely arcon már a hűség könnye fénylik,
derült égen ott fönt felhők is ezt nézik;
életünk sodrában festjük így e képet,
ritka séták földjén táncolunk ma szépet…
3 hozzászólás
Nagyon szép képeket használtál kedves Fredrick!
Nagyon tetszett a versed!
szeretettel: Zsu
Ritka szép elképzelés!
Grat:sailor
Köszönöm szépen mindkettőtöknek!
Fredrick