Arcodat emlékek,
lásd, szépre faragják.
Foghíjas szavakat
tömít a képzelet.
Merev kövek őrlik
háborgó vágyadat.
Porba hull nevedről
lassan az ékezet.
Egynéhány kókadó
virág vagy, az se már…
Bánja tán valaki,
élő vagy kísértet?
A halál, az nem fáj,
csak ami utána
itt marad, az élet.
4 hozzászólás
asszem, csak azért nincs hsz itten, mert nem tudunk mit kezdeni sok szomorúsággal. én megpróbálom.
megpróbáltam, ajánlom itteni értők szíves figyelmébe.
túlparti
Talán nem is szomorúság ez. Elfogadása annak, ami előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlen.
Kati
Kedves Kati!
A megszüntetve-megőrződés szép megfogalmazása ez: ahogy élet nélkül nincs halál, úgy halál nélkül sincs élet. Forog a nagy kerék, csak a szereplők cserélődnek. Ez egyrészt borzalmas, iszonyú és rendkívül szomorú, másrészt azonban a világ legtermészetesebb dolga, sőt, csak így lehet: különben leállna az Élet, és jönne a Halál. Gondoljuk csak meg. Zajlik az örök körforgás. Egy a baj, hogy a ránk szabott idő túl rövid. A vers végkicsengése ugyanakkor azt sugallja, hogy az írója szem előtt tartja a régi hitet – mit hitet: meggyőződést, hogy a halállal az élet nem áll meg. Tömény életfilozófia… és versileg is nagyon jó.
Üdvözlettel: Attila
Kedves Attila!
A megszüntetve megőrzés nemcsak a megmaradás feltétele, hanem a fejlődésé is. És ez már a dialektika fölfelé haladó spirálja.
Köszönöm , hogy elolvastad.
Üdv: Kati