Szótlannak hagysz, meztelennek,
felhőfáim messze mennek,
kékemléked visszajár a
távoltükrű víz partjára,
ott várlak egy cseppnyi csendben,
láthatatlan, érthetetlen
önmagamtól távol, messze,
kétségekben, jössz-e, lesz-e
két csepp csendből egy csepp lélek.
Elcsodállak, elreméllek,
hull az eső, cseppek hullnak,
önmagadtól eltanullak,
átitattál, véges űröm
esőtűkké összegyűröm,
csepp a cseppben. Rámhajoltam.
Magzatpóz egy cseppnyi jóban.
Szivárványom így képzelem.
Itt voltál csak,
és nem velem.
30 hozzászólás
Szia Aléb! "Rámhajoltam." Így akartad írni? Nem kötekedni akarok csak ez így furcsa. Persze lehet csak én nem értem. Mint vers tetszett, bár sok benne a csepp. (szerintem, bár tudom tudatosan)
szeretettel-panka
Szia Panka! A "Rámhajoltam" nem véletlen, önmagunkba térünk vissza nap mint nap, csepp a cseppben, magzatpózban :-)… Szóval így.
Igen, igazad van, sok a csepp a versben, és jól érzed, ez sem véletlen.
Nagyon köszönöm az észrevételeidet, könnyedebben vezetett versnek szántam, és örülök, ha úgy érzed (és el is mondod), ilyenfajta pongyolaságokat ne engedjek meg magamnak.
Nagy örömmel láttalak.
aLéb
Jaj! Dehogy pongyolaság! Azért azt a "csepp a cseppben. Rámhajoltam." sort biztosan sokkal szebben ki tudnád fejezni! (főleg, az előzősorban a gondolat menetet tovább szőve) De ez csak az én szuverin észrevételem, Te ennél sokkal jobban tudsz!
szeretettel-panka
Panka, ez is egy versem :-), ezt ilyennek szántam, kevesebb kötöttséggel tartalmi és formai szempontból, szabadabban vezetve. Köszönöm szépen a véleményedet 🙂 !
aLéb
Aléb! Szívesen máskor is!
szeretettel-panka
Ok, Panka, várom is, és komolyan, köszönöm!
Üdv
aLéb
Számomra a könnyedsége visz, bár amikor az ember önmagával úgymond játszadozik, az mindig mély. Egy kettősség érezhető ki a versből.
"esőtűkké összegyűröm" valami kis csoda nekem. A vége , hogy szivárványként láttatod, csak emel a versen, és érezhető, az az elérhetetlenség. Gratulálok!
Marietta
Marietta, köszönöm szépen, nagyon sok mindent remekül megláttál a versben, nagyon örültem a véleményednek. Annak is örülök, hogy megérezted a kettősséget mélység és könnyedség között, és azt is köszönöm, hogy az esőtűs kép ennyire megtetszett. Nagy örömmel láttalak, köszönöm!
aLéb
Úgy érzem, sikerült ráhangolódnom a versedre… nagyon túlmutat a szavakon, amik képeket, érzelmeket formáltak bennem, például olyasmit, amit a közelség és a távolság kelt bennem olykor… (érdekes fogalmak… lehetne erről oldalakat írni… 🙂 ). Számomra határozottan kommunikatív az ég, a víz, az eső, a szivárvány… stb… A két utolsó sor pedig… (illetve a három utolsó sor)… azt csak érezni lehet, megfogalmazni nem… 🙂
Rám hatott a versed, úgy igazán… könnyed, de sodor magával…
M.
Mónika, minden lényeges pontját megtaláltad a versnek, a közelség-távolság dinamikáját :-), az ég a víz, a csepp, a az eső, a szivárvány viszonylatait, a zárás rögzítését. Nagyon köszönöm értő olvasásodat.
aLéb
Nekem nagyon bejött aLéb ez a stílus, megközelítés, szóhasználat.
Dallamossága ellentéteként nagyon komoly vers. Önmagában már ez is bravúr!
Szívesen olvasnék tőled hasonlókat, mert ez valami különleges.
Szusi, lazítás ez a részemről, jobban érzem magam a szigorúbb formákban :-). Nagyon örülök, hogy tetszett a vers, örömmel láttalak.
aLéb
Kedves
aLéb
Nagyon szép Verset írtál.
Örömmel olvastam. Ági
Ági, én pedig örömmel láttalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Versed valóban különleges,és nagyon is egyedi. Megértéshez kellett, hogy legalább kétszer is elolvassam. Valami kettősséget is látok benne, de a rövid megfogalmezás sokatmondó! A befejezésnél a rövidségével remekeltél.
Kata
Örülök, hogy tetszett, Kata, köszönöm a véleményedet.
aLéb
Kedves aLéb!
Könnyed, ritmikus, mély mondanivalóval. Remek forma, nekem nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Ica
Ica, nagyon szépen köszönöm a véleményedet.
aLéb
Tűnődés? Vívódás?
Mindegy, sodor magával lélekmélységekig…
"felhőfáim messze mennek…" – csodálatosan szép!
Összességében, csodálatos, nagyon eltalált.
Ida
Is-is, Ida, örömmel olvastam a véleményedet, köszönöm.
aLéb
Jó volt olvasni soraidat, és jó elmélkedni is rajtuk.
Üdvözlettel: eferesz
Köszönöm, eferesz!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Már írtam a vershez, és most arra voltam kíváncsi, hogy pár hét alatt változott-e a véleményem. Hááát, nem változott. Nagyon tetszik, hogy szabadjára engedted gondolataid, hogy ami a szíveden, az a szádon is, a tollad pedig engedelmeskedett ennek kifejezésére. Jól tette(d).
Úgy jelentél meg, hogy kicsit levetkőzted a kötöttségek bástyáit, hagytad magad szállni, elolvadni.
Erotikusnak láttam a verset, ehhez tartom magam. Pontosan a kettős "buborék" az, ami miatt erre asszociáltam. Idézem azt, ami számomra a legszebb a versben:
"csepp a cseppben. Rámhajoltam." Gyönyörű kép, elidőztem itt, mert festői is. Két illékony gömb eggyé válik, Az egyik oldódik a másikban, a másik az egyikben, és csak az egymásba fonódás létezik: én vagyok te, te pedig én. Buborékok (cseppek) esetében ez szivárványos, mert ha elillannak, akkor egyszerre válnak színekké. Ezek összemosódnak a halhatatlanságig.
Na, elszálltam, és így, amúgy pedig jó volt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hú, és én neked nem válaszoltam Kankalin, elnézést érte… Örülök, hogy nem változott a véleményed a verssel kapcsolatban, és hogy most is tetszik. Valóban szabadabb kicsit, bár azért alapvetően kötött a forma, de ténleg szabadnak hat.
Ugyanúgy fogalmazódott meg benned a "csepp a cseppben. Rámhajoltam…" kép, ahogyan bennem, és ennek én külön örülök.
Köszönöm szépen a véleményedet, örömmel láttalak most is.
aLéb
Már én is csepegek Aléb! Tudtad, hogy a buborékok cseppek?
Jaj, ne haragudj, ez csak a kritika kritikája! 🙂
Köszönöm, hogy visszajöttél, Panka. Nem tudtam…
aLéb
Nem a válasz miatt írok versekhez, hanem egyszercsak valami arra késztet, hogy szóljak, ha már megéltem a tartalmat. Talán az irodalom iránti alázat késztet… vagy valami más is. Azért bevallom, örülök annak, amit válaszoltál. 🙂
Ha nem tetted volna, akkor is gazdag lennék, mert megmozgatott belül a vers.
Jól áll neked a szabadság, én élveztem, bármennyire is csak félig-meddig szabad a stílus.
Hogy tetszik-e? Hááát, szerintem egyet sem tudok verseid közül említeni, ami nem. Akadnak a régebbiekben picinyke hibák, de manapság egyértelműen követendő vagy,
Ha írsz, akkor sokat látsz, mert örömmel adom gondolataim minden versedhez. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, hogy visszajöttél, Kankalin :-).
aLéb
Gyönyörű kedves aLéb !
Nem is írhatnék már mást, hiszen az előttem szólók mindent elmondtak:)
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm, Zsu!
aLéb