Ígérném, hogy mindig szót fogadok
örömmel lesném minden gondolatod
térdre borulnék minden szavad után
megcsókolnám minden lépted nyomát
történne úgy minden ahogy Te akarod
tátott szájjal nézném királynői alakod
csillagokkal kivarrt szellős lenge ruhád
a fejeden virágokból font tavaszi glóriát
emlékeimből ennyi maradt ó, világ
amit örömmel festettél meg nekem
azokat a babákat pityeregve öltöztettem
helyetted ők fogták meg a kezem
és akiben bízhattam,ki írásra szoktatott
ki helyetted ugyanolyan szeretetet adott
de jó lenne visszamenni az időbe, akkor
megtudnám nektek köszönni, hogy vagyok.
16 hozzászólás
Szomorúan szép megemlékezés, drága Zsófi!
Már csak ez maradt nekünk…
Szeretettel
Ida
Köszönöm Drága Ida !
Drága Zsófi !
Gyönyörű ünnepi verset írtál…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm Drága Zsu !
Kedves Susanne !
örülök , hogy tetszett. Szeretettel, Zsófi
Átéltem versedet, mivel nekem nem adatott meg. Nem volt aki terelhetett volna, hiába szerettem volna.
Ölellek szeretettel: Ica
Drága Ica !
Köszönöm , hogy meglátogattál. Őszintén ölellek azok helyett is akik már nem ölelhetnek.
nagyon nagy szeretettel, Zsófi
Drága Ica !
Köszönöm, hogy jöttél és ölelésem magam miatt és helyettük is vedd ölelésem.
Nagyon nagy szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi! Mindig nagy figyelemmel és kissé irigykedve olvasom az anyákról, anyákhoz írott verseket. Arra gondolok, hogy milyen jó lehetett, amikor simogatott, becézgetett, fogta a kezeteket. Sajnos velem ilyen nem történt.
A Te szép versedet is érdeklődve, szeretettel olvastam hisz nem is csak egy anyáról írsz.
Szeretettel gratulálok. István
Kedves István !
Egy kicsit most spórolós vagyok az idővel,nézd el nekem. A neked is azt válaszom, amit
T Pandur Juditnak is írtam. Abban azonban hasonlítunk, hogy attól függetlenül, hogy szépen felneveltek, még ha gyermekként nem is, de felnőttként sokszor elmerengtem, vajon milyen lehetett az én édesanyám. Én is éreztem valami olyasfélét amit te, lehet irigységnek is nevezni, amikor más az édesanyjáról mesélt.
Köszönöm látogatásod, Zsófi
Kedves István !
Köszönöm véleményed . Sokan vagyunk így, hogy ilyen vagy olyan okból elveszettük azt ki megszült bennünket. Az én véleményem az, hogy sokszor magunkat sajnáljuk azért mert nem kaptuk meg azt a szeretetet amit a teljes életet élő gyermekek és már felnőtt emberek is megkaptak. Ilyenkor duplán simogatom a saját fiam fejét, erősebben ölelem, és nem maradhat el a kedves szó akkor sem , ha néha korholást érdemelne.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Ida !
Köszönöm a véleményezésed. Szeretettel, Zsófi
Drága Ica !
Köszönöm szépen a hozzászólásod.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagyon-nagyon szép a versed, de miért a többes szám?
Judit
Kedves Judit !
Őt nevezem elsőnek aki éltet adott,de felnevelni nem tudott mert fiatalon meghalt. A
szívemben megoszlik a hely ( mivel a szívünkben soha nem fogy el a szeretet és soha
nincs olyan, hogy valaki ne férjen bele,mert már megtelt ) az édesanyám testvérével aki szintén fiatalon felvállalt bennünket, minden tapasztalata ellenére, mert nem volt neki gyermeke, s miattunk nem is vállalt saját gyermeket. A többes szám bennem összemosódik az együvé tartozást azonban a saját génjeink és az édesanya génjei kötik össze. A szeretet emlékeket viszont a nevelőanyámtól kaptam, és a szigort is.
Ölellek, Zsófi
Kedves Judit !
Azt nevezem elsőnek aki életet adott, de sajnos ő nem tudott felnevelni mert fiatalon meghalt. A második a ki mégis az első volt, nem hagyott magamra sem engem sem a testvéremet, hanem felnevelt bennünket,pedig nem volt tapasztalata,
nem volt saját gyermeke . Ezért úgy érzem ez a megemlékezés mindkettőjüknek kell hogy szóljon. Az előző " Anyáimnak " című versem is megtalálható itt és az is róluk szól.
Köszönöm megtiszteltetésed, szeretettel, Zsófi