Kit a biztosított Magány világa
már sokadszor bezárt;
szellem s túlélés szabálya vezetget!
Titokzatos Arcok szótáraitól fél,
megismerős kérdésektől is megremeg!
Óvakodva igyekezve érteni az Embert s Életet!
Flört-felismeréseket szemek üregeiben láthat!
Még próbálja Szó-mágiáit
kibecézgetni szerelem-ittas ajkakon!
Lélek-útját csupán Jelenések által észlelni;
túlélés útvesztői közötti menekülés!
Szemekben a mindenáron való
Karrier-Sikereség élvhajhászása lobog!
Sokszor megfejthetetlen öngyilkosságban
feloldódó tettekre is
lehet található magyarázat!
Kinyílott szirom-virág
testbeszéd egymás között
dédelgtőn becézgetné
a Mindenség egymásra-utaltságát;
mondatlan arcjátékok rejtélyei között
csupán csak a Szívvel-látók
tudhatnak olvasni!
E mostani kifordított,
bolondját-járta Korban az Ember sebzett,
belső rezdüléseit figyelembe kellene venni!
Arcok rejtett könyve
vajon kiknek nyílhat felszínesség nélkül
– de őszinte hittel?!
Hirtelen megszégyenült már bennem a Fény;
mint kitaszítottan hányatott,
árva kisgyerek!
Mélyre rejtve kérgesedik bennem
önmagam egyedüliségének tudata!
Világot látó figyelő szemem
már pontosan tudhatja rá mi vár!
Döbbenten kell, hogy szembesüljek
a Hűség árulásával,
bizalom tökéletes vesztésével!
Nem egy túlélhető hétköznapokban
álmodja át magát a Hold-töltés éjszaka;
sárga-rácsú kísértet-körmei lelkemet
feszélyezik ismerős szívverésemet!
Vajon még kinek adhatom
bizalmasan igéző lobogásra?
– Kivetettség lépései
az Apokaliptikus jövőnek
egyre sorjáznak bennem:
tiszavirág-életemben nyitva
hagyott kérdésekre döbbenek…
2 hozzászólás
“Döbbenten kell, hogy szembesüljek
a Hűség árulásával,
bizalom tökéletes vesztésével!”
Úgy gondolom, hogy ezt az érzést majd minden ember ismeri.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Sokszor inkább úgy érzem, hogy jelenkorunk agymosott Tömeg-embere egyszerűen hagyja, hogy feleslegesen manipulálják, és félrevezessék! Egy hamis, megvezetett tudat, ami a legtöbb emberben működik, és dolgozik! (Kellemes napot)