én is arra gondoltam most éppen,
az ég ragyogott fenn kéken
de a fa hűvöst adott nékem.
Lehet, hogy egy kicsit szégyen
de azon gondolkodom régen,
miért is tüzel a vérem
mert én, csak a dolgomat végzem.
Kertben a sok paréjt nézem
úgy megnehezítik a létem,
de most itt ülve a széken
majd kicsupálom mindet szépen.
Csak azért ülök a széken
mert a hasam útban van nékem,
egy kicsit megnőtt a télen
nem akartam meghalni éhen.
Most itt a tavaszi szélben
többször is majd ebben lesz részem,
paréjt egyenként kitépem
de ma, úgysem leszek még készen.
Múlt héten lenn voltunk Eszéken
ott is napon ültem a széken,
estére jó le is égtem
nem is aludtam akkor éjjel.
Tegnap még megálltunk Bécsben
a családommal, mind a négyen,
ott sétáltunk a főtéren
mint Sziszi, egy régi regényben.
Befejezem ezt is szépen
mert már nekem is lassan végem,
most jön a meccs a Tv-ben
és azt én mindennap megnézem.
Már elment az árnyék részben
és izzad a napon a képem,
szemem és szám veszélyben
az izzadság csípja már régen.