Vetkőzik a kígyó
pőrére,
ha ez neki így jó
bőrére
bőszülten alkuszom,
ha nem adja, elkúszom.
•
Szárnyak nélkül szárnyaltam,
tárgyak nélkül tárgyaltam,
árnyak nélkül árnyaltam.
Nyakló nélkül nyakaltam,
akaratlan akartam,
ha viszketett vakartam.
Szellemem ösztövér,
az ösztön ösztökél.
•
Kipukkadt a gőgöm,
ezért
az égre bőgöm:
mezért,
karcsúbb testemre,
– bár éppen most estem le –
elmegyek az áruházba,
a felelősséget másra ráruházva.
•
Mint káposztákban torzsák,
mint porzsákban a morzsák,
mint horrorban a rémek,
úgy bújtak a rímek
nőstények és hímek
könnyű kedvét keresve,
soronként meg e versbe.
8 hozzászólás
Kedves Árpád! Gratulálok ehhez a nem mindennapi rimcsokorhoz.
Üdv.: Túri Imre
Nagyon jó! A “porzsákban a morzsák” különösen tetszik.
Nekem is tetszettek a porzsákban a morzsák, de a vers összességében sem az utolsó 🙂
üdv, és további jó alkotást
(porzsákban a morzsák) 🙂 nagyon érzed…..
Fantasztikus, ahogyan összehozod a különböző szavakat, s ahogyan abból megalkotod a rímeket. Nagyon jó verseket írsz, mindig élvezetes elolvasni.
Gratulálok!
ÍMARICA ÜDVÖZÖL
REMÉLEM NEM LÖVÖLDÖZÖL ,
INKÁBB MONDOM: TETSZIK
MIELÖT VELEM VESZEKSZIK
OSZT MEHETEK LÓHÁTON
LÓGHAT A KABÁTOM
NEHAGYJON HIDEGEN
ITT VOLT EGY IDEGEN
ITTHAGYTA NÉVJEGYÉT
VERSED ELVETTE AZ ESZÉT.
Nagyon hangulatosak a soraid, enyhe iróniát érzek bennük:-) Minden szónak van egy párja, és a sok pár együtt egy egészet alkot minden részben. Tetszett az írásod, különleges!
H.
Köszönöm a figyelmet. Örülök, hogy észrevetted az iróniát, nem is enyhének, inkábnb középerősnek szántam. Még pontosabban öniróniának mondanám.
üdv/vaj
Szeretem a verset, ha rímel.
Ezt a verset is szeretem!!