nincs fény-sem hang csak szürkület
nincs kép- se zaj- sem lendület
csak nyüszítő csend -halk moraj
az idő -vonat – fogva van!
és sustorognak zöld szavak
„kiszállj!-mert téged vártalak”
kék nyilakkal is beszélnek:
menj tovább- mert nem szeretnek
és sikolt egy piros lámpás:
neked nincs már több állomás!
menj utadra – szól egy barna
szürke álmát megmutatva
nincs még itt utadnak vége
ne lépj ki a semmiségbe
jönnek képek-villanások
kín-keserves állomások
esti séták – nyüszítenek
lélek-hangok becézgetnek
gyűrödt illat borzas ága
emlékeim lelkét rágja
néznek szemek- vádló tüzek
azért az Egyért- megöltelek!
Azért meghalni -lelkem rajta!
ha van- s ha nincs több állomás
itt rám sikolt egy vallomás:
látnak téged – tudnak rólad
lélek -lepkéd rájuk szállhat
számot adj ez állomáson
mit ér az Ember-szó a szádon
a lét s az értelem maga
nem menlevél- nem úr szava!
7 hozzászólás
Fájdalmam vonata
egyre csak zakatol…
Meg kéne állnia!
Kiszállnék valahol…
Reszkető lábakkal,
megtépett lelkemmel.
Száguld, a sorsomban,
nem ismer kegyelmet.
Tedd fejemre Uram
remény koronáját!
Hallom a halálnak
őrült kacagását…
Ha lassít vonatom,
akkor tán kiszállok…
Kínok peronjáról
szebb útra találok.
Kedves Ruca!
Nagyon tetszett a versed!
Szépen válaszoltál Judit-köszönöm a versed
és a látogatásod:rca
Belső vívódás, szinte zakatol,érezni lehet ruca. Gratulálok!
Szép estét kívánok:Selanne
Heló-jól hallod a zakatolást-majd meg süketülök néha-
és ez a legkisebb bajom! Köszönöm,hogy olvasgatod silány műveimet:ruca
Szia ruca! 🙂
Szomorú-szivárványos mélységű a versed, illik hozzád. Ahogy a színképek felvillannak, mindnek határozott üzenete van, pedig bizonytalanságot érzek a sorok közt. Szeretem azt, ahogy gondolkodsz és gondolkodtatsz. Ezt éppen azokra az apró rezdülésekre értem, amikről említést tettél előző versednél. Itt két szálon indultam el, mindkét lehetőséget megéltem, mindkettőbe belesajdultam, de a lélek-lepkék az általad említett zaklatott hidegségben langymeleget sugároznak. S mivel tényleg oly sokat tudunk egymásról, küldök egy melegítő mosolyt a hidegségbe, ami ma különleges jószág, mert nincs túl sok okom jókedvűnek lenni. 🙂
Szép a vers, de ez nem is lep meg, ezért vagyok itt! 🙂
Szer: Kalin
a melegítő mosoly nagyon jól sett és esik mindíg-főleg tőled-de sajnos az állomásokat-újabban- nem lehet kikerülni-szerintem másnak is jönnek, talán nem beszél róla. szia:ruca
Nagyon jo ez a versed, mely gondolatok, amit egy vonatallomas kepeivel kapcsolsz össze a kepzeletemben….Igazabol nagyon sokfelekeppen lehetne ertelmezni a versed…elet-allomasok, vagy valami egeszen mas….az igazat csak Te tudod. De ettöl misztikus ez az iras. Köszönöm az elmenyt,
H.