Az apa repteti a fiát
s reméli nem követ el hibát
Fenn a horizonton
melyik ponton
tud már önállóan repülni
s a kötélnek már nem kell feszülni
már egyedül a kis sárkány
cikázhat fenn az erős szárnyán
de ekkor lehull az apa keze tétován
mi lesz majd ezek után?
Most már soha többé nem tér vissza?
Az élet-elixírt nélkülem egyedül issza?
Vagy elsodorja holmi áramlat
s tartja távol, a hatása alatt?
Ha a kötél nem volt túl feszes vagy laza
szeretettel fog betérni olykor, haza
Ariadne fonala mellett halad,
mert a kötél azért mindig ott marad!
5 hozzászólás
Szia!
Nem is tudom, mit írjak? Köszönöm. 🙂
Kívánom, hogy sose szakadjon el “Ariadne fonala”!
Üdv: Gyömbér
Ez…apukámnak meg fogom mutatni! nagyon aranyos, és nagyon megérintett! Köszönöm, hogy megosztottad velünk, igazán!
Suhanó
Nagyon megható, és szépen felépített munka.
Az egész annyira olajozott, nem is tudom…
Egyszerűen csak tetszik!
Gratulálok: A.
Kedves Szirom!
Örülök, hogy megírtad, az ihlető vers címét! Elolvastam, mielőtt megírtam volna véleményemet!
Nagyon szép verset írtál /nem mintha ezt nem tudtam volna. a másik vers elolvasása előtt!/! Örülök, hogy olvashattam!
Szeretettel: Falevél.
Kedves Szirom!
Én is valahogy így vagyok a szüleimmel. Egyre távolabb kerülök tőlük, de ugyanakkor mindig ott marad az a vékony kötél, ami soha nem fog elszakadni. és ez nagyon megnyugtató a számomra.
Myrthil