A pillanatban mindig ott vagyunk,
előző percből lépünk a következőbe,
folytonosan haladunk az időbe,
önmagunk utazójaként, vagy társként
jelenből jövőbe,
elvégzett feladatokból
újabb kötelességekbe,
jó cselekedetekből
bűnös, gonosz tettekbe…
és szinte mindenütt egyszerre
viaskodik jó és rossz,
s mégis e különbségekből és
ellentétekből nyeri értelmét a perc,
s ez az ellentét a jelenben
visszafoghatatlanul emulgeálódik,
jóság és gonoszság összeforr,
s bármennyire is nem kedvelik egymást
az EGÉSZ belőlük teljesedik ki…
6 hozzászólás
Érdekesen haladsz a jó- és rossz, az ellentétek különféle meghatározásaiból a kiteljesedésig, ahol megszületik az egész.
Érdeklődéssel ovastam versedet.
Kata
Köszönöm szépen figyelmedet kedves Kata, megtisztelő:)
Drága Írótárskám!
Nagyon szívemből írtál…
Szeretettel: dp.
Szia!
Szép elmélkedésre hívtad meg az olvasóidat.Szerintem az első és az utolsó sor a legfőbb igazság.Gratulálok.
Szeretettel:hova
Örülök neki drága Írótárskám…és jó hogy jöttél:)
Ölellek!
Köszönöm szépen kedves hova, megtisztelsz véleményeddel:)