Az én csendem nehéz, mint az árvák könnye,
vádol, majd könyörög, úgy zuhan a földre,
hideg és kőkemény, mint késben a szándék,
legforróbb szavad is megdermedt ajándék.
Az én csendem konok, mint ránc a homlokon,
s úgy telepszik reád, mint nem kívánt rokon,
szívós és kitartó, akár földben a mag,
gyökeret ereszt, mint a felszított harag.
De a csendem lágy is, mint az alkonyi kék,
mint éjben a neszek, mint ringató mesék,
végtelen és áldott, mint templomok csendje,
mintha némák lelke együtt énekelne.
Az én csendem szelíd, akár a hajnalok,
mikor az égre az első fény fellobog,
s ha fáj neked olykor ezerarcú csendem,
hagyj kicsit magamra, és megszólalsz bennem.
21 hozzászólás
Nekem a vége tetszik különösen, az utolsó két sor igazán jó. Ez bennem is megfogalmazódott már, hogy mennyi féle csend van, tetszik.
szia
Köszönöm, kedves Sanna.
Hali!
Jöttem engedélyt kérni versed előadására – ha szükségeltetik a csendről verselnem…
Viszont azért legmélyebb tiszteletem mellett is ellenkeznék sanna szavaival, mely szerint az utolsó sor a legszebb. Szerintem picit elcsapja a végét… Érdekelne, mennyi időbe telt, még megszületett, és hogy miért így hangzik?
Úgy ismerlek, mint aki tudja mit akar írni- ezért nem értem… Egy kómagamfajta kamasz-szerű egyént megdícsérnék és azt gondolnám, majd megérik…
És ki a megszólított? Tök jó lenne, ha nyitnál egy kaput a transzcendencia irányába is – megsokszorozza a lehetséges jelentések számát, a lírai én felé irányuló kédéseket, röviden felértékelné a verset…
(MAGÁNVÉLEMÉNY)
szeretettel, és persze tisztelettel: misi
Kedves Misi! A megszólított a kedves. A verset az íratta velem, hogy időnként mindannyian “elnémulunk”. Ilyenkor ezt a másik nem biztos, hogy érti. Fájni tud a másik csendje. Nekem is fáj sokszor az övé. De mikor én vonulok el magamba, akkor ez a másiknak ugyanúgy érthetetlenné lesz.
Nem tudom, az utolsó sorral konkrétan mi a gond. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ha magamban vagyok, mert magamban szeretnék lenni, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő nem fontos, vagy nem kell, vagy nem veszem észre. Az olyankor csak a látszat. Ha kicsit “eltávolodik”, jobban “kinyílok” rá. Persze, ez nem egy tegnapi vers, így azt a pillanatnyi érzést nem biztos, hogy vissza tudom adni, ami bennem volt, mikor írtam.
Ha úgy vesszük, akár egy általános “megszólított” is lehet, nem is ennyire konkrét személy.
Mindezzel együtt nekem se az utolsó sor a kedvencem, ha így választanom kéne, az első négy sort szeretem a legjobban 🙂
Természetesen boldogan adok “engedélyt” versem előadására, enyém a megtiszteltetés – nagyon köszönöm 🙂
Neti
Kedves Netelka,
ez a vers… nagyon jó, és az előadása is nagyon tetszik! Csak így tovább!
Köszönöm, kedves Sciona!
Szia Neti!
Szavaid hallva, az érzésed jobban érzem. Tetszik, ahogyan a előadod.
Csodás ez a versed!!!
Puszillak: Éva
Köszönöm, kedves Éva!
Köszönöm, kedves Aysa 🙂
Kedves Netelka!! Végtelenül szép vers, sokatmondó érzések, tökéletes előadásmód!
KÖSZÖNÖM, hogy hallhattam hangodat! Ági
Nagyon örülök a véleményednek, Ági, köszönöm 🙂
Nagyon köszönöm, kedves JG 🙂
érdekes, szép..
az aláfestő zenével különösen kellemes a hangulata… Mindig kíváncsi voltam, hogy mi a különbség, amikor egy “idegen” és az alkotó maga olvassa fel, mondja el a művet..
Van egy ismerősöm… gyönyörűen olvas fel verseket.. majd megkérem, hogy olvassa fel ő is nekem. Kíváncsi leszek.. :))
Na, én is kíváncsi leszek – feltétlenül meséld el 🙂
Őszinte "csendes" vallomás!
Netelka,
verseidben rátaláltam arra, amit hiányolok a legtöbb versben.
Valójában nem tudom most kifejezni… csak érzem…
Jó olvasni/hallgatni téged!
Mis
Kedves Mihály, nagyon örülök a véleményednek, igazán köszönöm 🙂
Erika
Kedves Netelka!
Ez gyönyörű! …ahogy megfogalmaztad azt, ami csend lehet bennünk.
Az utolsó sorban is teljes az igazság.
Gratulálok!
Ildikó
Nagyon szépen köszönöm – örülök, hogy ennyire tetszett 🙂
Erika
..Szép.
Szeretettel olvastam.
Köszönöm szépen 🙂
Ne boncolgassuk a verset, úgy szép ahogy megvan írva. Az ember is úgy szép, ahogy születéskor megjelent, ha boncolgatjuk, akkor már halott. Ennek a versnek valójában van egy mély már a csend filozófiájának valóságos érzékeltetése. Nemcsak mondja , mint a legtöbb vers, hanem valóban azt érzékelteti, azt érezzük, amikor olvassuk. Én ennél szebb verset itt nem olvastam Gratulálok.