Lobog két gyertyaláng idebent,
napról-napra erősebb fénnyel,
oltalmazzák tiszta szívemet
vasöklű hittel, szenvedéllyel.
Lángjuk ad arcomnak ragyogást,
a testemnek angyalszárnyakat,
a melegségük nyújt megnyugvást,
létemnek színarany álmokat.
Csak árnyékuk akarok lenni,
érezni fényüket idebent,
könnyes szemmel velük nevetni,
s együtt elérni a végtelent.
6 hozzászólás
Nincs jobb, mint olyanokat ismerni, akik vasöklű hittel, szenvedéllyel oltalmaznak. Példaképek pedig kellenek. Nagyon szépen becsomagoltad az érzéseidet a szavak burkába.
Nagyon szép! Nem tudom kik tartoznak a példaképeid közé, de biztosan megérdemlik ezeket a szép sorokat.
Nagyon szép, alázattal teljes a versed, ami az utolsó versszakból tűnik ki. Együtt biztosan eléritek a végtelent.
Gratulálok: Colhicum
Andika!
A megtiszteltetésed irántuk
nagyon szívből jövő és megható!
Gratula!
Szia!
Olyan igazi Andikás szép vers.
Maristi
Szia!
Aki ilyen mély hittel rendelkezik, az eléri a végtelent. Nagyon szép lett a versed.
Szeretettel: Rozália