Vértől habzó,
duzzadt felhők alatt,
mint rémült gyermekek,
sírnak a fák,
csak a lehulló levél zizzenése
csitítja az utolsó sikoltást…
Rombolni,ölni jött az ősz,
széttépni, szaggatni,
kéjes mosollyal
hallgatni a jajgatást….
Habzik az ég,
tobzódik,őrült táncra kél,
lobban, lüktet,
lengeti vértől nedves zászlaját,
Fájhat, nagyon fájhat…
7 hozzászólás
Kedves Tímea, ilyen vérengző lenne az ősz? Bár ha a nyár szemszögéből nézzük akkor biztosan. Nekem tetszett a versed. De a tanácsaimat nem fogadtad meg.
Kedves Szhemi!
Lehet, hogy igazad van, talán kicsit eltúloztam az ábrázolást, de akkor úgy éreztem. És valóban a nyár szemszögéből néztem.
Az ősz végülis az elmúlás szimbóluma a költőknél. Talán tényleg kicsit eltúlzott, de nekem így is tetszett. Őszintén mondom. Főleg az első versszak.
Szia!
A vers remek. Tökéletes leírása az ősznek. A versírást tanultad, vagy ösztönösen írsz?
Tamás
Köszönöm kedves Tamás. Nem tanultam versírást, amit érzek és látok azt leírom, legalábbis megpróbálom átadni. Hamarosan én is meglátogatom az írásaidat.
az látszik, hogy képzetlen verselő vagy, ám többnyire érzed a versritmust… szerintem érdemes trovábbfejleszteni ezt.
fáj is…de azért megy az 5ös…