Volt egy álmom.
Sok évvel ezelőtt.
Otthon, a szüleim előkertjében
megbújok a szőlőlugasban.
A ház ajtaján kilép egy ló, lovassal a hátán.
Lejönnek azon a pár lépcsőn,
amin magam is, már annyiszor.
A kiskapu felé fordulnak, jobbra, a járdán.
Kecsesen lépdel a ló.
A kapuhoz érve a lovas lehajtja fejét.
Így férnek csak ki.
Mozdulni sem merek,
nehogy megriasszam őket.
Még a lélegzetemet is visszafojtom.
Minden, a ház, a járda, a kerítés, a lugas, a szőlőlevelek
ló és lovasa, még én is
makulátlan, hófehér, horgolt csipkéből vagyunk.
Tudom.
Azóta tudom.
A lovas sem idegen.
13 hozzászólás
Szia Ildikó! Jókat tudsz álmodni! Mindenki csipkéből van? Tetszett! Szeretettel: én
Szia, Bödön!
Az előbb rácsodálkoztam, hogy "horgolt".
Lehet hogy "vert".
Annyira "finom" volt az a csipke!
Igen, és képzeld, előtte Jézusról olvastam egy könyvet, felváltva a Bibliával.
Jó régen volt! 2006 tájékán.
Szeretettel: én
Kedves Ildikó!
Nagyon éles az álmod,mintha élö lenne!
Minden kis apróság látszik mint a filmen.
…és csipkéböl!!!!!
Folytatását közöld minél hamarabb!
Szeretettel:sailor
Nagyon ügyelj magadra!
Szia sailor!
Ma is látom, és emlékszem a körülményekre.
Képzeld, előtte Jézusról olvastam egy könyvet, felváltva a Bibliával.
Jó régen volt! 2006 tájékán.
Személyes válságban voltam, a 2008-a világválság előtt.
Az arcomon, avatatlan szem nem látja, de én igen, maradtak nyomai.
Szeretettel: Ildikó
Szia!
Azt szeretem az írásokban – lehetnek versek, vagy, prózák is akár – ha gondolatébresztők, befejezetlenek… Lehetnek horgolt csipkékből, netán felmosórongyokból is – netán. Illatuk, akkor is jó! Olyan dolgok ezek, mint akár egy Beatles zene. (Most épp a Let it be-t hallgatom.) Van rajt olyan zene is, amit félbehagytak, meghalt kicsit, kérik a folytatást! Ötleteikből, középszerű zkr, minima-kalkula két albumot is piacra dobhatna. Ez a különbség. Vannak ilyen középszerű „zenészek” is. Nekem van ízlésem, Stonest hallgatok, meg olvaslak.
szeretettel: Túlparti
Köszönöm, kedves Túlparti!
Próbálom értelmezni amit írtál, kiszedi belőle a magamét.
Van ízlésed, az biztos!
Szerintem is. 🙂
Függetlenül attól, hogy tetszett-e az írásom van sem.
A van, ebben az esetben, "jó"-t jelent.
De hogy, kinek mi a jó, az nagyon egyéni is lehet.
Mindenesetre örültem neked.
Szeretettel:
Ildikó
Igen, szerintem nekem van ízlésem.
túlparti
Köszönöm! Hogy van ízlésed.
inyezsevokidli
Kedves Ildikó!
Az álom sokszor kifehérít és csipkébe von mindent, jelen is vagyunk, meg leselkedők is vagyunk benne egy személyben. és furcsa az is, hogy akit sose láttunk, az is ismerős.
Nekem még az is "beugrott", mintha nagyon régi filmet látnánk, ahol már a fekete is kifehéredett. Tetszik a vers "kereksége", kifejező képei.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Tényleg? Én ekkor az egyszer álmodtam ilyet.
Nincsenek fehér álmaim.
Nem kétséges, hogy a lovas én vagyok, de én hagyom az olvasóra, nem úgy, mint az, aki a álmomat fejtegette velem, s rávezetett.
Mert én nagyon a megbújó személyében éreztem magam.
Egyébként, nagyon eleven, és tiszta kép volt.
A mai napig az,
"Látom, ahogy az otthon biztonságából,
útra kel énem
szűzies tisztasága."
Csak ez viccesnek találtatott.
Szerinted az lenne?
Szeretettel és örömmel, hogy itt láttalak.
Ildikó
Szia Ildi!
Érdekes ez a fehér csipke álom.Én sose álmodtam még fehér ruhát sem magamon.
Menyasszonyit sem.Igaz ritkán van hogy emlékszem az álmaimra, de ha igen
figyelmeztető és intő jellegűek.Én ezek szerint a nem álmodókhoz vagy a ritkán álmodókhoz tartozom.
Érdekes vers. Hány részes száz?
Ági
Szia, Ágika!
Több száz. Tudod, én már elmúltam 60. 🙂
Heti egy randival számolva, mondjuk 15 éves korom óta, számold csak ki.
Állítólag, mindenki álmodik, csak nem emlékszik rá.
Ezen kívül, hallottam már tudatos álmodásról is.
De a lényeg, ha elcsípsz egy-egy álmot, jegyezd fel az előre elkészített tollal egy füzetbe.
Az első maradós versem a Dokkon, az Álmomban című.
Folyó szöveggel jegyeztem fel, és megláttam benne a verset.
Csak meg kellett formázni. Egyetlen szót sem változtattam rajta, nem írtam hozzá, nem vettem el belőle.
Ez akkor történt, mikor éppen fel akartam adni a Dokkos létemet.
Na mindegy. nagyon belejöttem itt a mesélésbe, pont mikor épp elbúcsúztál, hogy elmégy.
Hátha te is álmodsz majd valamit. 🙂
Hátha visszajössz, hogy megoszd velünk.
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildi!
Egy kicsit mindenkiben benne vagyunk mi is, akit ismerünk, látunk, mert lehet, hogy másban másmilyen kép alakul ki róla. Az álmokat meg nagyon is "átszűrjük" magunkon, ahogy a tudatalattinkból "felbuggyan", és ahogy tudatos állapotunkban visszaidézzük.
Amit idéztél, szerintem nem vicces, csak elrontaná a verset, mert ez már felesleges magyarázkodás lenne. Nem rossz az, ha egy verset többféleképpen is lehet értelmezni.
Szeretettel: Kati