Bíztunk s hittünk rendületlenül
lelkes hévvel, szívvel ostobán
bizton reméltük, hogy elérjük
nem bánhatsz velünk mostohán
Éltünk dolgunk s tudásunk szerint
építve gyárakat hidakat
gyalázva másság izmusokat
skandáltunk zengő jelszavakat
Lépést megtartva meneteltünk
lelkünkön zengett az ígéret
s míg mámorosan énekeltünk
elrohant mellettünk az élet
Sosem jutott időnk megállni
családunknak élni mesélni
hogy mi végre is tettük mindezt
ki fogja most már számon kérni
Ki kérdezhetné itt végre meg
talán nincs is már ki értheti
hogy létünk s éltünk mi végre volt
nincs ki tetteinket mérheti
S mint ármány zuhant a valóság
mozgalmas sok-sok húzd meg után
útszélen hagyott koldus lettünk
s életünk elmúlt. Azám, hazám