Árnyékod tört tócsákon gázol,
átfúj a szél, és bőrig ázol,
hitem, hogy lesz ez még jobb, lesz szebb,
ahogy jössz, kerül egyre messzebb,
közöttünk áthatolhatatlan esőszálak
nyílzápora, mint hajtott vadállat
török feléd, és nem tudom még
mi lesz, mielőtt összerogynék,
marni fogok, hogy neked is fájjon
ezer sebem – vagy csak felkínálom
ronggyá foszló, ázott sóhajom
a félve vágyott másik oldalon,
saját fájdalmam görbe tükrét
látom mindenhol, nem töröm szét,
ha akarod, lásd a lélektorzóm
ahogy őrjöng a széles korzón,
a föld alól elkárhozott eretnek
tekintetemmel téged így követlek,
minden pocsolyából én bámulok némán,
mocskos vagyok, kérlek, most ne nézz rám!
A lábam visz, te jössz. A pillanat…
szemedben apró fények játszanak,
áll az idő, és átölel a tér,
„szia”, és bújsz, s az ajkunk összeér…
14 hozzászólás
Drága Béla!
Hidd el hiába takarjuk "lélektorzónk", akik hozzánk illik, az átlát minden leplen és nem fut el, mert hozzánk illik…
…aki meg elfut, kár sírni utána, hisz még sem illett hozzánk! 🙂
Remek írásodhoz gratulálok!
Szeretettel olvastam: Tünde
Tünde, ez "csak" vers :-)). Örülök annak, hogy a gondolatidat a vers kapcsán olvashattam, köszönöm szépen!
Kedves aLéb!
Örülök, hogy ragaszkodsz a színvonalhoz. Egyszerűen beleborzongtam a gyönyörűségbe.
A.
Andrea, köszönöm, hogy így érzed, igyekszem :-)).
aLéb
Kedves aLéb!
Csodálatos vers, mestermű. Örülök, hogy olvashattam.
Gratulálok: Adrienn
Köszönöm, hogy itt jártál, Adrienn!
aLéb
Annyira, de annyira jó, hogy nem találok szavakat.
Amikor az ember (én) efféle verset olvas, elfelejti a körülötte zajló valóságot.
Ahhoz hasonló érzés, mint amikor Nagymamám mesét olvasott nekünk. Akkor is megszűnt létezni a külvilág.
Nem kell mondanom, hogy öröm volt olvasni!
Szeretettel gratulálok!
Gy.
Ennél nagyobb elismerés nem is kell, Gyömbér… ha ki tud kapcsolni, már érdemes volt :-). Köszönöm, hogy olvasol!
aLéb
Szia aLéb! (negyedszer) 🙂
Nem először találkozom ezekkel a gondolatokkal, viszont az idő fontos tényező, mert érlel dolgokat. Ady verseit is minden évben másként élem, van úgy, hogy kabátban bújok beléjük, de előfordul, hogy lengébben öltözöm.
Így vagyok ezzel a verssel is. Ismét megérintett a szépségével, méghozzá hihetetlen mélyen, és piedesztálra emellek, mert rengeteget tanultam tőled. A mosolygó könnyeket is. 🙂 Gyönyörűséges az egész, minden képe él, csodálatos a futam, mert nagyon tudsz. Nem is értem, hogy miért nem olvastam pár évvel ezelőtt is verseid? 🙂
Eztán fogom, mert jelentősége van mindannak amit közvetítesz, és ahogy. 🙂
Bennem itt mély nyomott hagyott a forma, a tartalom pedig legyűrt. Nagyon szép. 🙂
Sok-sok verset írj, mert kell a lelkeknek, az enyémnek is. 🙂 Köszönöm mindenki helyett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! (ismét:-) )
Nagyon örülök, ha adhattam valamit, komolyan… zavarba hozol… Köszönöm szépen, hogy olvasol, és írsz a verseim alá.
aLéb
Olvasom és olvasom,
egyszer, kétszer
már magam sem tudom hányszor,
mély sóhaj tör fel,
s a lelkem táncol.
Köszönöm hogy átélhettem.
Szeretettel: Angie
Köszönöm, hogy olvasod, Angie.
aLéb
A lényeg a zárósorban rejlik.:)
Egyébként pedig mestermű!!!
Elolvasom többször is!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Fél-X, köszönöm, hogy olvasod a verset. Örömmel láttalak.
aLéb