könnyeim
elhalványították
a fényt, a sötét
beborította magányom.
azt hittem senki nem lát,
hogy el tudtam bújni
a sóvárgó tekintetek
elől. féltem a kövektől, bár
tudtam, lepattannak úgyis,
a testem a páncélom,
mégis megvakított
a tömeg gúnyos vigyora.
kár erőlködni.
pofont nekik! ébredjetek balgák!
nem tudtok megsebezni!
6 hozzászólás
Az azonnali kép, ami beugrott, az az volt, h egy óriási nyugodt, nem hadakozó mamutot kis lándzsákkal bögdösnek az ősemberek. A mamut elveszített valakit és ezért magába roskad. Végül megvadítja őt a sebző tömeg és kiitör….tudom, ez elég furcsa megközelítése a versnek…de nekem azt tanították a suliban, h az első gondolatokat írjuk le a műről….hát, én most leírtam.
Mindenesetre elég keserű vers. Az utolsó előtti mondattal mentetted ki a túl keserűségből…szerintem…az a rész olyan, h most megmutatom. Azzal, h őket ki akarod billenteni az helyzetükből, magadat is kibillentetted a “magány gödréből”….úgyhogy alapjába véve tetszik. 🙂
További sikeres alkotást! Üdv!
Ez az élet próbája,
sokszor megbánt,
de mégis benne élünk.
S az erősít igazán
ha az életben
élni nem félünk.
Igazi pillanatkép.
Gratulálok!
Üdv!
Köszönöm, hogy olvashattam. Gratulálok.
Tamás
Sziasztok!
Kedves AmigoH: Örülök, hogy mindig leírod az első gondolatot, ami eszedbe jut, kérlek, hogy ezután is tedd meg 🙂 Az alapgondolat valami hasonló volt, azzal a kitétellel, hogy az a mamut én volnék… legalábbis amikor írtam ezt gondoltam. Köszönöm a jókívánságot, rajta leszek 🙂
Kedves Félix: Köszönöm, hogy versemre rendszerint verssel válaszolsz, ez kicsit olyan mennyei érzés, bár nemigazán tudnám kifejteni, hogy miért épp ezt a szót használtam, de ez jutott először eszembe (AmigoH után szabadon 🙂 …)
Kedves Tamás: Örülök, hogy itt jártál, immár sokadszorra is, és nem hagytad el szó nélkül az adatlapomat, ez mindig sokat jelent nekem. Köszönöm!
Mindenkinek további sikeres alkotást kívánok!
Üdv, Jodie
Fényes pajzsod villantzsd nekik s nem tudnak megsebzeni!Grat.
Jól átérezhető vers, erős képekkel.
Gratulálok: András