Szelet jöttem fogni.
de átrepült kezeim között
bárhogy szorítottam össze,
s hiába fogtam finoman.
Nem értek a szélhez.
Hol gyors, hol lassú,
ostobán hirtelen,
komótosan méla,
szelíden szeszélyes
és vadon is.
A szél tereli a vizet,
de csak a felszínen.
A víz a mélyben csak víz:
oda nem ér el a bolond.
Ott a víz az úr.
14 hozzászólás
Ilyen lenne a ballada?
A központozásra és a helyes, magyaros megfogalmazásra is picit jobban kellene figyelni a szélfogdosás közben.
Mert a víz az úr. 🙂
üdv: Grey
Vagy talán mást kéne olvasni? 🙂
Nem! Ismerem én is a magyar népballadákat, Arany balladáit is, melyeket mind a magyar-, mind a skót irodalomból fordított. Ismerem Garcia Marqezt.
Ezeket is kéne olvasni, hogy a balladaiság homályát, "működését" megértsük.
No persze, ezer mást is, nehogy beszűküljünk. 🙂
üdv: Grey
Nos… a történet, ami a dolog hátterében húzódik, számomra egy ballada… Ezért a cím. A tagoltság pedig szándékos, ahogy a megfogalmazások szokatlansága is… szétfújta a verset a szél… 🙂
Attól még nem ballada ez, ha ennek is tekinted. Ezt éppen neked kéne tudnod.
Más: nem is említettem a tagoltságot, hanem a központozási hiányosságokról írtam, a kettő pedig megint nem ugyanaz, de ezt is kéne ismerned. Attól mert " a megfogalmazás szokatlansága" direkt volt, még lehet magyartalan, azaz vonatkozásbéli problémák vannak benne.
Nem attól spirituál valami, hogy fittyet hány az irodalmi alapszabályokra.
De ezt is éppen neked kéne tudni!
üdv: Grey
Hát jó, személyeskedjünk… Egy másik esetben gyermekdednek neveztél, itt pedig a tudásom milyenségét firtatod, illetve kérdőjelezed meg. Rendben. Nos én pedig nem kedvelem azokat az embereket, akik egy képen nem vállalják magukat és napszemüveget viselnek. Talán rejtegetnivalója van "sámán"? Mi elől bujkál? 🙂
A másik dolog. Szomorúsággal tölt el, de úgy fest, kénytelen leszek bővebben kifejteni érveimet, mert a rövid magyarázat nem jutott el a címzett adatfeldolgozóig. 🙂
Valóban nem ballada, de erre utaltam is. Most leírom: nem ballada. Szavakon is lehet ugrálni, meg kekeckedni… szabad… nyilván ez az irodalomkritika célja…
A magyartalanság is szándékos, bár erre is utaltam…
Nos azt gondolom, hogy egy jelenkori, vagy posztmodern alkotás sokszor éppen szánt szándékkal rúgja fel az ,,irodalmi alapszabályokat", bár nem sorakoztatott eddig fel túl sokat közülük.
Én nem személyeskedtem. Nem foglalkoztam a külsőddel, pusztán és tisztán a szövegedre reagálta, hiszen éppen te írtad – gondolom mihez tartás végett – hogy két diplomádhoz is kellett irodalom és nyelvtan. Nos, én nem ebbéli tudásodat vonom kétségbe, hanem az ebbéli tudásodból vélhetően szerzett nagyobb felelősséget. Ha már tanultunk valamit, akkor azt olyan, minőségi szinten hasznosítsuk is.
Egyébként milyen diplomád van?
Más: már barnaby is kifejtette, melyik az oda nem illő sor.
Más: látom sértő, hogy gyermekdednek neveztelek. Nos, én csak a reakcióidat vélem annak, mert vagy támadsz, vagy picit megmosolytató módon – nem érvekkel – magyarázkodsz, mások mögé bújsz. Ezúttal posztmodernnek nevezed a versed. Nos, a posztmodern kifejezés is megérne egy misét, de ez a vers még csak nem is posztmodern. Az érthetetlenség, ha jó olvasom, ez esetben öncélúság, aki szóvá teszi, rákérdez, az valószínű hülye, szóval a mi készülékünkben van a hiba.
Ruházatod nézve arra gondoltam, hogy valószínű sámánrévületben íródott, mely alatt jellemzőek az összefüggéstelen szavak, a mások számára követhetetlen asszociációs ugrások, de versként mindig utólag írják meg, azaz érthetővé teszik a befogadók számára: Lásd: Jim Morrison: " Tegnap éjjel álmomban, sütött a Hold és táncoltam, sütött a Hold és táncoltam, tegnap éjjel át voltam."
Úgy gondolom, hogy ha valaki egy közösséggel megoszt egy verset, akkor azt érthetően, üzenettel bíróan, vagy más nemes céllal vezérelve tegye, ne pedig öncélúan, az asztalfiából kiemelve, ha pedig valaki érdeklődik, azt ne lekezelje, hanem érveljen. Profilom: az oldal férfialkotói között talán az én arcom a leginkább felismerhető, még a távoli, jelmezbe bújt tiédnél is. Napszemcsi: a) Bandzsa vagyok b) Nincs más képem magamról. c) Nem szeretném, hogy charme-om befolyásolná verseim megítélését. + 1 a ráadás: börtönrács van mögöttem. 🙂 A megfelelő aláhúzandó. :)Csak így tudok gyermeki személyeskedésedre reagálni
Hát jó, személyeskedjünk… Egy másik esetben gyermekdednek neveztél, itt pedig a tudásom milyenségét firtatod, illetve kérdőjelezed meg. Rendben. Nos én pedig nem kedvelem azokat az embereket, akik egy képen nem vállalják magukat és napszemüveget viselnek. Talán rejtegetnivalója van "sámán"? Mi elől bujkál? 🙂
A másik dolog. Szomorúsággal tölt el, de úgy fest, kénytelen leszek bővebben kifejteni érveimet, mert a rövid magyarázat nem jutott el a címzett adatfeldolgozóig. 🙂
Valóban nem ballada, de erre utaltam is. Most leírom: nem ballada. Szavakon is lehet ugrálni, meg kekeckedni… szabad… nyilván ez az irodalomkritika célja…
A magyartalanság is szándékos, bár erre is utaltam…
Nos azt gondolom, hogy egy jelenkori, vagy posztmodern alkotás sokszor éppen szánt szándékkal rúgja fel az ,,irodalmi alapszabályokat", bár nem sorakoztattál eddig fel túl sokat közülük.
Kedves Dániel!
Milyen jó, hogy mindannyian egy utat járunk, hálásan köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Gergely!
Milyen jó, hogy mindannyian egy utat járunk, hálásan köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Bizony, egy a célunk, csak különböző utakon, amelyek néha találkoznak, néha egybeolvadnak, szerpentineznek, kacskaringóznak, zsákutcákba torkollnak. A cél persze nem a labirintus közepe, hanem, ha jól értem a Helikon, vagy a Parnasszus.
üdvözlettel: Grey
"és vadon is"…ez mintha itt ebben a szövegkörnyezetben kicsit sántítana… A ballada fogalmát már látom kiveséztetek, így hát nem is firtatnám e vers miben létét. Úgy érzem , a szél nagyon erősen fújhatott, mert jól elszórtan a gondolataidat…
Kedves Dániel!
Örülök, hogy belső levelemet elolvastad, megfogadtad, így vélhető figyelmetlenséged után folytathatod a magad által elkezdett verspárbajt.
Kíváncsian szurkolok. Egyébként szívesen tettem.
üdv: Grey