barangolva

elmúlt már sok fájdalmas
és néhány boldog év
elmúlt már a remény
a dalok ideje nem jött el még

valahonnan Hozsanna szól
valahol valaki hisz
sután omlik le egy szobor
a szellő egy hullt levelet magával visz

kerülő úton érint meg
a sunyin támadó félelem
ez a test nem is az enyém
csak néhány évre bérelem

sikátorok és sugárutak
egy sem visz sehova
csak bolyongj rajtuk
soha nem találsz haza

lelépnél a kövezett sztrádák
zajosan száguldó fényeiről
mennél az úttalan semmibe
mert érzed ez a monoton rend megöl

de nincs hova lépni
a megszokás már mindent befalt
köréd vont és fogva tart
a láthatatlanul emelt fal

ártatlan mindenki
amíg élni mer
bűnösök nincsenek
az élet halállal nevel

elnyújtott pályákon
kering a lélek
szétszóródunk
mint hullámokon csillagfények

lebegő fénynyalábokat
fogok marokra
és feldobom az égre…
de vissza hullanak a habokra